2018. május 8., kedd

Felejthetetlen nyár, 65.rész

- Mi a helyzet odafent? – érdeklődött Dex, miután visszatértem hozzá.
- Coop épp arról álmodik, hogyan szabaduljon meg tőlem, hogy megtarthassa Cicut füstölögtem. 
- Ja – bólintott Dex, kissé elnyújtva a szó végét. – Hát ebben nincs semmi meglepő.
- Kidobna a saját házamból egy idegen macska kedvéért – folytattam a drámázást.
- Képzeld el, hogyan fog reagálni, ha nem a szóban forgó macska mellett ébred majd – tette hozzá Dexter tárgyilagosan.
Válaszul csak tüsszentettem egy hatalmasat.
- Megszerezted a nyakörvet? – váltott témát Dex hirtelen.
- Aha – mutattam fel az említett tárgyat, ő pedig szabad kezével elvette és megvizsgálta.
- Eszerint tényleg Cicunak hívják – ráncolta a homlokát összezavarodva Dexter.
- Már meg sem lepődöm – legyintettem, visszaemlékezve, hogy Coop állította, ő nevezte el a cicát. – Hol lakik?
- A szomszéd utcában – bökött a megfelelő irányba.
- Király. Menjünk – indultam meg rögvest, Dex pedig szófogadóan követett.
- Mi a terved? Becsöngetsz, hogy visszahoztuk a cicát? – érdeklődött jókedvűen.
- Gondoltam, csak berakod a kerítésen és már ott sem vagyunk – vontam meg a vállamat.
- Szerintem hamarabb visszaérne Coophoz, mint mi – jegyezte meg Dex elmélázva.
- Ha visszajön és Coop nem hajlandó megválni tőle, lelépek – jelentettem ki sziklaszilárdan.
- Hogy mondtad? – kérdezett vissza kissé meghökkenve Dexter.
- Nem csak, hogy nem akarok, nem is tudok együttélni egy macskával – fontam karba kezeimet a mellkasom előtt.
- Világos – bólintott, mondván, eddig tudja követni a dolgot.
- Elmegyek valamerre – fejeztem be a mondandómat.
- Mint például? – várta türelmesen a gondolatmenetem végét Dex.
- Mondjuk Amerikába, a házatokba, hogy teleszórjam Coop ágyát dióval – fintorogtam mérgesen, jól tudván, hogy az említett illető allergiás a dióra.
- Jó ötlet – biccentett elismerően Dex.
- Ez az? – torpantam meg egy kisebb házacska kerítése előtt.
- Aha. 28-as házszám.
Megnyomtam a csengőt.
- Azt hittem, csak becsempésszük Cicut és menekülünk – értetlenkedett Dex.
- Hátha a gazdája ezentúl jól bezárja a macskáját a házba – vágtam egy pofát, mire Dex jóízűen felnevetett.
- Igen? – jelent meg egy idős hölgy feje a nyíló bejárati ajtó és a fal közötti résben.
- Jó napot kívánok! – köszöntem azonnal, Dex pedig úgyszintén. – Esetleg ez a macsek nem az öné?
- Cicu? – pislogott a néni hunyorogva.
- Bizony, ő itt Cicu – emelte a magasba Dex az állatot.
- Jaj, már megint elkóboroltál – közeledett felénk a néni, majd kinyitotta a kaput és átvette Dextől a macskát.
- A kertünkben bukkantunk rá – mosolyogtam, kissé szépítve az eseményeket, miszerint valójában az amerikai itt nyaraló haverom hasán szuszogva találtunk rá a macskájára.
- Néha elmászkál, de mindig visszajön – bizonygatta a néni Cicu szőrét simogatva, én pedig elfojtottam egy kitörő tüsszentést.
- Gondoltuk, hátha nem talál haza – mosolygott a nénire Dex. – Nagyon aranyos – vakargatta meg Cicu fülét.
- Köszönöm – pillantott fel a néni Dexre, majd leolvadt az arcáról a mosoly és döbbenten bámult rá.
- Minden rendben? – érintettem meg finoman a néni karját.
- Hogy néz ki a fiatalember arca?
Dexre pillantottam és leesett, hogy a szépséges lila karika még mindig ott díszelgett a szeme körül.
- Jaj, ne tessék megijedni! Elesett és lefejelte az asztalt – legyintettem hanyagul, Dex pedig lassan felém fordította a fejét, egy amolyan „na, ne mondd, mesélj még” arckifejezéssel.
- Remélem, nincs nagy gond – biggyesztette le az ajkát aggódva a néni.
Dex szóra nyitotta a száját, de fürgén megelőztem.
- Ó, ugyan! Kutya baja! Csak haragban áll az asztallal – nevetgéltem, Dex pedig összehúzta a szemeit.
- Jobbulást kívánok! És köszönöm, hogy visszahoztátok Cicut! – indult vissza a néni a házba.
- Tessék rá jobban vigyázni! – szóltam utána. – Lehet, hogy hazatalál, de elütheti egy kocsi vagy ilyesmi.
- Köszönöm, kis drágám! Ügyelni fogok!


Előző rész:

1 megjegyzés :

  1. Éjfél részt kovetköve! Annyira rég volt már! És annyira hiányzik !

    VálaszTörlés