2018. február 24., szombat

Felejthetetlen nyár, 59.rész

- Annyira aranyos a cicátok! - lépett be a konyhába reggel Coop, kezében egy macskával.
- Nincs is macskánk - néztem fel a pirítóssal megrakott tányéromból, majd tüsszentettem egyet.
- Egészségedre. Miért nincs? - ráncolta a homlokát Cooper.
- Nem szeretem a macskákat. Ahogy Norbi sem - magyaráztam.
- Hát, hogy nem lehet szeretni őket? - babusgatta az állatot Coop.
- Túl… macskásak - magyaráztam, mire Dexnek felszaladt a szemöldöke. Elővettem a pizsamám zsebéből egy zsebkendőt és kifújtam az orrom.
- Egyébként honnan szedted össze a cicát?
- A hasamon találtam - vonta meg a vállát Coop.
- A hasadon? - húztam össze a szemem.
- Ott aludt, mikor felébredtem.
- Hogy került a szobámba egy macska? - hüledeztem.
- Engem az is érdekelne Coop, hogy került a szobádba - szót közbe Dexter.
- Átszökött, ahogy vélhetőleg a macska is - legyintettem, ismét tüsszentve.
- Egészség. Én engedélyt kaptam! - háborodott fel Coop.
- Tőlem biztosan nem - csóváltam meg a fejem, beleharapva a pirítósomba.
- Zaklatod Leah-t? - vonta fel a szemöldökét kérdően Dex, bátyjának címezve a kérdést.
- Cicuu, Cicuuka - szórakoztatta a macskát vagy épp magát Coop, rá se hederítve Dexre.
- Megtennéd, hogy nem lóbálod a macskát az asztal fölött? Mindenhova odahullik a szőre - húztam fel az orrom felkapva a tányéromat.
- Túl kényes vagy - ölelte magához védelmezően az állatot Coop.
- Aha - hagytam rá, megtörölve az orromat.
- Szóval ti kihagytatok engem a buliból - tért vissza az eredeti témához Dex sértetten.
- Nem értem, mi bajod szegény, ártatlan cicával - papolt tovább nekem Coop.
- Ez az én házam. És nem az én macskám - foglaltam össze röviden és tömören.
- Miért nem szóltál nekem, hogy átmész aludni? - folytatta Dex.
- Neked nincsenek érzéseid, Leah? Ez csak egy édes macsek!
- Azt se tudod, kié. Lehet, hogy veszett!
- Legközelebb én megyek át Leah-hoz és Coop, te alszol egyedül! - fújta a magáét Dexter.
- Veszett? Hogy lenne már veszett? Szerinted egy veszett cica a hasamon aludna? - hüledezett Coop.
- Még szép. Magához édesget, aztán mikor nem figyelsz, jól leharapja az ujjadat! - bólogattam amolyan „majd meglátod” fejjel, majd megdörzsöltem viszkető szemeimet.
- Micsoda csodás hasonlat. Olyan árulás lenne, mint amit ti követettek el ellenem az éjjel - ragadta meg az alkalmat Dex.
- Mégis mi bajod, ember? - fordult végre felé Coop.
- Együtt aludtatok! - mutatott ránk vádlóan Dex. - Nélkülem!
- Édes hármasra vágysz? - húztam össze a szememet.
- Zsémbes vagy ma reggel, hugi - ingatta a fejét Coop.
- Nem. Szeretem. A. Macskákat - hangsúlyoztam ki minden egyes szót, majd újabb hatalmasat tüsszentettem.
- Egészségedre! Mit tüsszögsz? Beteg vagy? - érdeklődött Cooper.
- Nem, dehogy - legyintettem, újabb zsepiért nyúlva.
- Ma én alszom Leah-val - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon Dex.
- Mi van? - hökkent meg Coop, nekem pedig könnyezni kezdett a szemem. - Most nézd meg mit tettél, Dex. Annyira nem akar veled aludni, hogy sírva fakadt!
- Dehogy. Amiatt sír, mert idehoztad azt a macskát!
- Nem sírok - szóltam közbe, megtörölve a szememet.
- Nem kell tagadnod, hugi. Majd én elintézem a zaklatód - nyugtatgatott Coop.
- Az ég szerelmére, miért olyan fontos, hogy Coop átjött aludni? Te is át szoktál járni? - néztem Dexre.
- Mi van? Ti ki szoktatok ebből hagyni? - döbbent meg Coop.
- Ti is kihagytatok engem! - vágott vissza Dex, mire újabb tüsszentés hagyta el a testemet.
- Egészségedre! - kiabálták egyszerre.
- Úgy tesztek, mintha ilyenkor minimum lefeküdnék veletek - forgattam a szememet.
- Nem is teszünk úgy! - felelték egyszerre.
- Ja. Persze, hogy… - Még egy tüsszentés.
- Mi van már veled, Leah?
- Állj le a tüsszögéssel!
- Nem tudok!
- Miért nem?
- ALLERGIÁS VAGYOK A MACSKÁKRA!


Előző rész:

2018. február 23., péntek

Valami más, valami új, 12.rész

Hétfőn az első óra előtt éppen lázasan próbáltam megírni a leckémet, amit a hétvégén valahogy sikerült elfelejtenem. Ahogy a jelek szerint az igeragozást is.
- Mit csinálsz? - foglalt helyet mellettem Rio.
- Spanyol leckét - feleltem kurtán.
- Nincs is spanyolunk, Querida - jegyezte meg.
- Mi? - hökkentem meg egy pillanatra. - Ja. Tényleg nincs. Ez francia.
- Hűha, valaki szét van esve. Mi a gond? - érdeklődött.
- Momentán csak annyi, hogy nincs kész a spanyol házim - morogtam fel sem nézve.
- Mármint a francia - javított ki.
- Az.
- Na, jó. Mutasd, segítek - ajánlotta fel kedvesen.
- Ugye tisztában vagy vele, hogy a házi feladat lényege, hogy én oldjam meg? Egyedül - kérdeztem gúnyosan.
- Ugye tisztában vagy vele, hogy a házi feladat lényege, hogy otthon, alaposan átgondolva írd meg, ne pedig összecsapd óra előtt? - vágott vissza, de velem ellentétben semmi gúny nem volt a hangjában.
- Kivételesen átengedem neked ezt a pontot - céloztam a frappáns visszaszólására, nagy pofavágások közepette.
- Netán megbántottalak valamivel? - billentette oldalra a fejét, tekintete a munkafüzemre siklott.
- Ugyan.
- Egészen biztos? - kérdezett vissza, közben rutinosan átírva a béna szavaimat, meglehetősen hasonló írással, mint az enyém.
- Aha - fontam karba kezeimet a mellkasom előtt.
- A mettre rendhagyó ige. Mis lesz belőle - magyarázta, mert ő annyira kedves, hogy nem csak megírja a leckém még meg is tanítja az elrontott igéket.
- Tudom. Csak eltévesztettem - hazudtam, de nem tette szóvá.
- A hétvége miatt vagy ilyen?
- Nem.
- Nem tudom, egyértelmű e neked, de nem azért teszem fel a kérdéseket, mert nem tudom rájuk a választ - tájékozatott.
- Akkor minek fárasztasz? - fakadtam ki.
- Csak szeretném, hogy beszéljünk róla. Egész vasárnap nem válaszoltál - mondta, hangja őszintén és tárgyilagosan csengett.
- Közbe jött valami - idéztem azt a három szócskát, amivel vasárnap reggel lerázott és visszamondta a délutáni mozit.
- Jól van, értettem a célzást - bólintott.
- Milyen célzás? - adtam az ártatlant.
- A vernir i-re végződik nem é-re - radírozta ki az igém végét és odabiggyesztett a végére egy i betűt.
- Szuper.
- Nézd sajnálom. De nem értem, mi ebben a nagy dolog? Elmehetünk bármikor máskor is - pislogott rám tehetetlenül.
- Nem mondták neked, hogy nem illendő ilyen kamu-szagú szöveggel lekoppintani az embereket?
- Minek akartalak volna lekoppintani alig 12 órával azután, hogy elhívtalak?
- 12 óra nagyon sok - jegyeztem meg. - Sok mindenre elég.
- Mégis mi jár a fejedben? - sóhajtott Rio fáradtan.
Ha ő azt tudná.
- Semmi.
- Figyelj, Oliv. Meg se fordult a fejedben, hogy valami rossz történt velem? Csak összeesküvés elméleteket gyártottál egész idő alatt - állt fel és éreztem, hogy csalódott bennem.
Hirtelen nagyon elszégyelltem magamat. Úgy hisztiztem, mint egy érzéketlen tinilány.
Rio a hajába túrt, majd magamra hagyott a sötét gondolataimmal.


Előző rész:

2018. február 19., hétfő

Váratlan, 91.rész

- Nem hiszem el – dobtam le magamat a kanapére, Keat pedig átölelte a vállamat.
- Zay, mi van veled? – kérdezte Wyatt megrökönyödve.
- Jó napom van – vonta meg a vállát Zaylee tárgyilagosan.
- Most nyeri meg a golfot. Negyedszerre! – ingattam a fejem hitetlenkedve.
- Még, hogy nem vagy jó a sportokban – dörmögte Wy.
- Ez csak egy játék – mentegetőzött Zay.
- Ha jobb idő lesz, kimegyünk golfozni – határozta el magát Wyatt.
- Én biztos nem! – ellenkezett Zay, védekezően feltartva a kezeit.
- Nekem tetszik az ötlet! – lelkesedtem vigyorogva.
- Tudsz golfozni? – vonta fel a szemöldökét Keat.
- Nem, de biztosan hamar megtanulok – kacsintottam rá jókedvűen.
- Majd mi megtanítunk! – bólintott Wyatt, felmutatva a hüvelykujját.
- Mármint Zay meg te? – húztam össze a szemem komoly képpel.
- Naná – vigyorodott el Wyatt.
- Szerintem Keatonre célzott – szólt közbe Zay.
- Komolyan? – adtam az értetlent. – Keat, te tudsz golfozni?
- Aha.
- Nagyon?
- Milyen az, ha valaki nagyon tud golfozni?
- Minimum olyannak kell lenni, mint Zay – böktem ünnepélyesen a barátnőm felé, aki erre csak elfintorodott.
- Szerintem Keat nagyon tud golfozni – bólogatott Wyatt elismerően.
- Ezt mindjárt gondoltuk.
- És ilyenkor mások cipelik az ütőiteket? – érdeklődtem.
- Nem egy filmben vagyunk, hercegnő – sandított rám Keat.
- Csak az enyémet cipelik – kacsintott rám Wyatt huncutul.
- Van golfkocsid is? – csillant fel a szemem.
- Még szép.
- Vezethetem?
- Csak ha legyőztél teniszben – hívott ki egy játékra Wyatt, mire fürgén felpattantam.
- Áll az alku!
Miután sikeresen megvertem Wyt teniszben – nem kizárt, hogy hagyta magát – visszacsüccsentem Keaton mellé a kanapére, míg Zay és Wyatt megküzdöttek egymással.
- Szóval golfozni akarsz – jegyezte meg.
- Még sosem golfoztam – biccentettem.
- Ennyire azért nem izgalmas.
- Ti sokszor voltatok? – kíváncsiskodtam.
- Mondhatni.
- Kicsit bővebben? – nógattam.
- A szüleink jóban voltak. Tavasszal meg ősszel szinte minden második hétvégén elmentünk – mesélte, aminek következtében egy pillanatra elakadt a szavam.
- Értem – nyeltem egy nagyot.
- Jó ég, nem kell emiatt ilyen ijedtnek lenned – ingatta a fejét.
- Nem vagyok ijedt – jelentettem ki, kicsit összeszedve magamat.
- Mi lepett meg ennyire?
- Azt hittem, Wyatt apja… - kerestem a megfelelő szavakat. – Szóval, érted.
- Nem, nem értem – közölte Keat, szándékosan úgy téve, mint aki nem tudja, miről beszélek.
- Mesélte, hogy az apja csalja az anyját – böktem ki.
- És?
- És? Ez önmagában nem elég nagy dolog?
- Nos, Wyatt apja nem mindig tette ezt – vonta meg a vállát Keaton. Ezt úgy értelmeztem, hogy a szülei halála után kezdődött a dolog.
- Wyatt hogy viseli ezt? Sosem beszél róla – vettem suttogóra a dolgot.
- Akkor talán fogd magad és kérdezd meg – utánozta a hanglejtésemet Keat, én pedig elszontyolodva vettem tudomásul, hogy igaza van.


Előző rész:

2018. február 18., vasárnap

Újra itt, 19.rész

Avery
„Vannak olyan pillanatok az életben, hogy annyira nagyon hiányzik neked valaki, hogy szeretnéd kiszakítani az álmaidból a valóságba, hogy megölelhesd.”
/ Paulo Coelho /

- Mé-mégis, mi a fene volt ez? - nyögtem mi, mikor magamhoz tértem Chase távozása után.
- Ne vedd magadra, Ave. Chase csak részeg - mondta Hunter nyugodt hangon.
- Az ember akár részeg, akár nem, nem vág csak úgy, ok nélkül ilyeneket valaki fejéhez!
Hunter nem válaszolt, de tekintete mindent elárult. Igazam volt. 
- Tudom én, hogy hibáztam. Elmentem és nem kerestelek titeket. De nem azért léptem le, mert így tartotta kedvem! Az első adandó alkalommal visszajöttem. Hozzátok! Hozzád! Chase-hez! - kiabálta kétségbeesetten.
- Jól tudom, Avery. Hisz nem haragszom - felelte nyugodt, lágy hangon, közelebb lépve hozzám.
- 13 éves voltam! 13! Egy gyerek, fogalmam nem volt, mit zajlik körülöttem, hogy miért visznek el a szüleim! Nem volt telefonom, se facebookom! 15 évesen engedélyeztek nekem minden ilyesmit! 2 év elteltével! Mégis mit tehettem volna? Mi értelme lett volna keresnem titeket, ha egyszerűen nem jöhettem vissza? - tört ki belőlem fájdalmasan minden egyes engem nyomasztó érzelem és cselekmény.
- Semmi baj, Ave - húzott magához Hunter, megnyugtató ölelésbe vonva. Mellkasához simultam, arcomat a vállába fúrva, belélegezve kellemes illatát.
- Annyira nehéz volt - suttogtam szipogva.
- Elhiszem - simogatta a hajamat kedvesen.
- Hé, minden rendben? - nyitott be a szobába Beau.
- Chasey teljesen begőzölve rohant el - érkezett meg Jace is.
- Minden oké - válaszolta Hunter maximálisan kiegyensúlyozott és tárgyilagos hangon.
- Ahogy elnézem, több is, mint rendben - jegyezte meg Jace.
- Ave - lépett mellénk Beau és megsimította a vállamat. - Mi a baj?
Olyan ütemben potyogtak a könnyeim, hogy úgy éreztem képtelen vagyok válaszolni, így karjaimat még szorosabban fontam Hunter dereka köré, aki megértette a célzást.
- Chase elég nyersen lehordta őt úgy, hogy fogalma nem volt semmiről - foglalta össze Hunter tömören a történteket.
- Azt hittem, Chasenek nincs baja Ave-vel - hallottam Beau hangját mellőlem.
- Mert az orrodig sem látsz el - szúrta közbe Jace.
- Te sejtetted?
- Persze. Mindannyiunknak meg van a maga baja a helyzettel és Ambs-zel - magyarázta Jace. Meg sem lepett, hogy tudta.
- Ha tudtad, hogy Chase zabos, miért nem szóltál? - kérdezte Hunter mérgesen.
- Muszáj volt, hogy ezt lerendezzék - érkezett a válasz.
- Lerendezzék? Nézd meg, mit tett! Chase túl messzire ment. - Hunter egész teste megfeszült, de nem engedett el.
- Akkor is így kellett lennie. Chase nem adhatta elő örökké ezt a színjátékot - mondta Jace, mire kicsit elfordítottam a fejem és a könnyeimen keresztül a fiúkra néztem.
- Ti-ti is haragszotok rám? - szipogtam a szemeimet dörzsölve.
- Ugyan már, Ave - törölte meg az arcomat Beau.
- Én utállak - vonta meg a vállát Jace, mire megeresztettem egy amolyan sírós mosolyt.
- Először is, nem vagyunk tisztában a helyzeteddel. Esetleg beavathatnál mindannyiunkat - tanácsolta Beau.
- Ez egy nehéz helyzet, Ambs. Te elmentél, mi itt maradtunk egy árva indok nélkül, egyik napról a másikra. És mikor visszajöttél, nem az volt az első, hogy megmagyaráztad - nézett mélyen a szemembe Jace.
- Tudom - bólintottam. - Nem akartam kifogásokat keresni. Hibásnak éreztem magamat.
- A szüleid elrángattak, Avery - vágott közbe Hunter kimérten.
- Te hibáztattad őt a leginkább - billentette oldalra a fejét Jace. - Hat hosszú éven át.
- Neki így volt könnyebb - kelt Hunter védelmére Beau.
- Persze, nem is azért mondtam. Csak ne legyünk már idegesek Chase-re. Gondolom, Hunter is azután lett ilyen megbocsátó, hogy meghallgatta az egész történetet - fonta karba kezeit mellkasa előtt Jace.
- Igazad van - vettem egy mély lélegzetet. - Magyarázattal tartozom. Mindannyiótoknak. 


Előző rész:

2018. február 17., szombat

Felejtheteten nyár, 58.rész

- Nem hagyhatom, hogy egyedül aludj - rontott be a szobámba Cooper hajnaltájt, nem sokkal azután, hogy lefeküdtünk.
- Mi van? - rökönyödtem meg egy cseppet.
- Mi van, ha elrabolnak? Vagy, ami még rosszabb... Lefotóznak, miközben alszol - kapta a szája elé a kezét ijedten.
- Tulajdonképpen ez, hogy jött most rád? - húztam össze a szemem, felülve az ágyamban.
- Mert egyedül vagy a szobában!
- Ez többnyire így van - bólintottam.
- Nem, mert Talia itt szokott aludni. Máris ketten vagytok egy ellen.
- Mármint mi ketten ellened? - próbáltam értelmezni a helyzetet.
- Dehogy! Ti ketten a betörő ellen!
- Ugye tisztában vagy vele, hogy az év másik 9 hónapjában, mikor nem vagytok itt, egyedül alszom ebben a szobában - magyaráztam lassan.
- Azt hittem, Norbival szoktál - dobta le magát a kanapémra.
- Miért aludnék Norbival?
- Mit tudom én - rántotta meg a vállát, el sem gondolva a lehetséges válaszokon.
- Mit gondolsz, miért van külön szobánk?
- Hogy ha felhoztok egy csajt vagy egy csávót, ne kelljen a másiknak bámulnia - felelte bólintva egy aprót.
- Aha - szaladt fel a szemöldököm. - Ezért.
- Itt alszom - jelentette ki Cooper ellent mondást nem tűrő hangon.
- Otthon meg Taliával szunyálsz?
- Dehogy! Még csak az kéne - hőbörgött Coop, miközben nekiállt megágyazni magának a kanapéágyon, ahol mindeddig Talia trónolt.
- Nem baj, hogy Dexet egyedül hagytad? Mi van, ha elrabolják? Vagy, ami még rosszabb… Lefotózzák, miközben alszik? - utánoztam korábbi szavait.
- Kit izgat? Vigyék csak - legyintett nem is törődve a kérdéseimmel.
- Jó testvér vagy - röhögtem el magamat.
- Köszi, tudom - vigyorgott elégedetten.
- Egyébként mi ez a baromság? Ki akarna lefotózni alvás közben?
- Én simán készítenék rólad egy jó kis fotósorozatot, amíg itt szenderegsz - jelentette ki nagy lazán.
- Kösz, ezekután biztosan nem alszom veled - döntöttem oldalra a fejem, Coopot vizslatva.
- Most mi van?
- Épp az imént vallottad be, hogy perverz módon képeket óhajtasz csinálni rólam alvás közben - vágtam amolyan „te sem gondolhatod komolyan, hogy ezt elnézem neked” fejet.
- Csak vicceltem? - fordult meg lassan, kissé kérdő hangnemet megütve kijelent helyet.
- Ez biztos?
- Jó, na. Kellenek a Leah alszik fotóalbumomba - kacsintott rám huncutul, mire csak a szememet forgattam.
- Te nem vagy százas - nevettem jókedvűen.
- Hát ezzel nem fogok vitatkozni - vonta meg a vállát, majd elterült az elkészült fekhelyen.
- Nem is volna érdemes.
- Beszéltél valamelyikükkel? - érdeklődött Coop. A hátán feküdt, ujjait a tarkója alatt összekulcsolva, a plafont bámulta.
- Mindketten írtak, hogy minden rendben velük - bólintottam, én is hátradőlve és elterpeszkedve az ágyamon.
- Vajon, mit jelent náluk a minden rendben? - sóhajtott Coop szentimentálisan.
- Vagy szeretgetik vagy ölik egymást - biccentettem egyetértve.
- Elég ijesztő, hogy náluk mindkettő egyenlő a minden rendbennel - borzongott meg Cooper.
- Szerintem ijesztőbb lenne, ha nem így lenne - merengtem hangosan.
- Igazad van. Jó éjt, Leah!
- Jó éjt, Cooper!


Előző rész: