- Van, valami izgis terved a
délutánra? - érdeklődtem Keattől, már a kocsijában ülve, hazafele tartva.
- Bizony van - felelte.
- Halljuk - fészkelődtem érdeklődve.
- Felkészítelek a matekra - közölte
fapofával, mire elfintorodtam.
- Ne már! - pillantottam ki az
ablakon. Éppen elkezdett esni, a szél facsargatta a fákat, egyre nagyobb vihar
alakult ki. - Nem vicceltek az időjárással.
- Talán nem kívánsz készülni a
dolgozatra? - tért vissza a tárgyra Keat.
- De - morogtam.
- Menni fog egyedül is? -
kérdezte ártatlan hangon.
- Tulajdonképpen, ha egyedül
hagysz, egész biztosan elalszom - döntöttem hátra a fejem fáradtan.
- Jól van - parkolt le a háza előtt Keat. - Maradj itt - mondta, majd kiszállt a kocsiból, kinyitotta a hátsó ajtót és
elővett egy esernyőt, majd azzal együtt az én ajtómhoz lépett és kitárta ezt. - Gyere.
Megfogta a kezem és felhúzott,
profin tartva az ernyőt kettőnk fölé. Átvette a táskám, majd bevonultunk a kapun és megálltunk az esővédett teraszán, hogy elővegye a kulcsait.
- Hm. Hozzád jövünk? - jelent
meg egy incselkedő mosoly az arcomon.
- Miért vágsz ilyen fejet? -
húzta össze a szemeit.
- Csak úgy - legyintettem
jókedvűen.
- Aha - ütötte be a kódot a kis
szerkentyűbe, majd kinyílt az ajtó.
- Nagyon spéci - jegyeztem meg,
mikor beengedett maga előtt.
- Én már csak ilyen spéci
vagyok - felelte megnyomva a spéci szót. Kissé gúnyosan hangzott, tekintve,
hogy magától nem használta volna ezt a jellemzőt, de eltekintettem tőle.
- Bizony - fontam a karom a
nyaka köré és lábujjhegyre álltam. Keze a derekamra kúszott és magához húzott,
hátát az ajtónak döntve, alaposan megcsókolt.
- Szóval, ezért vigyorogtál
olyan őrülten - mondta, mikor
elhúzódtam egy pillanatra.
- Meglehet - suttogtam.
- Remélem tudod, hogy ezzel nem
fogod ellógni a gyakorlást - nyomott egy puszit az arcomra.
- Ilyesmi meg se fordult a
fejemben - csókoltam meg.
- Engem nem lehet ilyen olcsó
trükkökkel megtéveszteni - ölelt még szorosabban.
- Hát, hogyne. Mikor is lett
neked ilyen fontos a matekjegyem?
- Egy csöppet sem fontos -
felelte két csók között.
- Akkor jó. Majd lemásolom
rólad az egészet - mosolyogtam huncutul.
- Én a helyedben nem raknék fel
erre mindent - nevette el magát.
- Te, Keat - támasztottam meg a
mellkasát szabad kezemmel, ami épp nem a hajában kalandozott.
- Igen?
- Hogy állsz a továbbtanulással?
Zay mondta, hogy Wyatt sportösztöndíjjal megy egyetemre - magyaráztam, mire
lemondóan elengedett és nekiállt levenni a cipőjét.
- Nincs semmi különös -
felelte, felakasztva a kabátját. Hangulata hirtelen megváltozott, jól éreztem.
- Nem akarsz erről beszélni velem? - tettem a fel a kérdést óvatosan.
- Nem arról van szó, hogy nem
akarok. Egyszerűen nincs mit - közölte ellépve mellettem a konyhába vonult. Gyorsan
kibújtam a cipőmből és felakasztottam a kabátom az övé mellé, majd követtem a konyhába.
- Nincs ötleted, hova tovább? -
Nem akartam ennyiben hagyni.
- Nincs. - Tudtam, hogy ez nem
a teljes igazság.
- Vagy csak nem vagy biztos
abban, amit kigondoltál?
- Mint mondtam, nincs ötletem -
válaszolt ingerülten, majd a kezembe nyomta a matekkönyvét. - Tanulj inkább!
Ezekután otthagyott. Otthagyott
a saját konyhájában, ő pedig felment az emeltre,
gondolom a szobájába. Na, szépen vagyunk. Szuper. Klassz, hogy ezt
megbeszéltük.
Wooow hát ez a rész is fantasztikus �� köszi hogy írod a történetet �� mikor jön a kövi rész? �� további jó hetet! ��
VálaszTörlés