- Nincs is jobb a
paradicsomos tésztádnál - készült repetázni Jack bácsi.
- Milánóinak hívják -
pontosított Autumn.
- Nekem mindegy, bébi,
de veszettül finom - nyalta meg a száját Jack, mire Autumn finoman rávágott a
szájára.
- Ne légy
illetlen!
- Mi ebben az
illetlenség? Már a barátnőm főztjét sem szabad dicsérnem? - háborodott fel Jack bácsi látványosan.
Autumn tekintete
ellágyult és elmosolyodott.
- Dehogynem -
felelte.
- Csak ezt szabad -
tettem hozzá vigyorogva.
- Neked is ízlik, Royce?
- Persze, nagyon finom.
Köszönöm! - tekertem fel egy újabb adag tésztát a villámra.
- Eszel te házi kosztot?
- kérdezte Autumn aggódva.
- Szinte csak azt eszek.
Van házvezetőnőnk, aki mindig főz meg ilyenek - magyaráztam legyintve.
- Carson már csak ilyen
- jegyezte meg Jack bácsi apára célozva. - Nincs otthon, de legalább
gondoskodik a lányáról. Közvetetten - tette hozzá.
- Jaj, kincsem! Nem
akarsz itt maradni? - esett meg rajtam Autumnak szíve. Ezen persze
elnevettem magam.
- Nehogy már. Akkor hogy
fogunk huncutkodni? - háborodott fel Jack bécsi.
- Jack Princeton, még
egy rossz szót szólsz, kihajítalak! - ripakodott rá Autumn, mire Jack bácsi
behúzta a nyakát, de azért alig észrevehetően rám kacsintott.
- Köszönöm, de nagyon jó
nekem ott, ahol vagyok! - biztosítottam Autumnot az igazamról. - Szeretem a
várost, a sulit meg az egészet. Jól érzem magam.
- Akkor jó. Nyugodtan
hívhatsz, bármi van!
- Tudom, köszönöm.
- Beszéltél anyáddal
mostanában? - szólalt meg Jack bácsi. Kissé feszültnek tűnt, nyoma sem volt
korábbi mosolygós vonásainak.
- Nem - csóváltam meg a
fejem. - Néha felhív, de már egy ideje nem beszéltünk.
Autumn ökölbe szorította
a kezeit, de nem szólt semmit. Jack bácsi érte nyúlt és összefonta az ujjaikat.
- Carson beszél vele?
- Szerintem nem - vontam
vállat, de amúgy fogalmam nem volt róla.
- Ha egyszer
összeházasodunk és aztán elválunk, én biztos hívogatni foglak - nézett barátnőjére ártatlanul Jack bácsi, belőlem pedig kitört a nevetés. Ahogy elnéztem, Autumn is felengedett és megeresztett egy
halvány mosolyt.
- Ki mondta, hogy valaha
is hozzád megyek? - vágott vissza. - Azt hiszed, elment az eszem?
- Elvettem az eszed,
bébi. Ne is tagadd - búgta Jack bácsi, mire megdobtam a szalvétámmal.
- Ne itt smúzolj, Jack
bácsi!
- Hallod ezt, Roycy?
Autumn nem akar hozzám jönni! - vágott sértett és szomorú arcot egyszerre Jack
bácsi.
- Teljesen meg tudom
érteni - bólogattam remekül mulatva.
- Köszönöm - vette
tudomásul egyetértésem Autumn.
- Hogy lehetsz ellenem?
Egy család vagyunk! - reklamált Jack bácsi, mint egy kisgyerek.
- Mi lányok mindig
összetartunk - avatta be az ősi titokba szerencsétlen nagybátyámat Autumn.
- Ez komoly? Alig
ismeritek egymást. Te az unokahúgom vagy - nézett rám Jack bácsi, aztán
tekintete Autumnra siklott. - Te meg a jövendőbeli feleségem. - Mindkettőtöknek mellettem kellene állnia.
- El vagy tévedve -
nevettem fel.
- De nagyon. Nem vagyok
a jövendőbelid - kötötte az ebet a karóhoz Autumn.
- De miért? Egész életemben a paradicsomos tésztádat
szeretném enni! - szorította kezét a mellkasára Jack bácsi drámaian.
Jack bácsi
Következő rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2017/11/varatlan-78resz.html
Előző rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2017/11/varatlan-76resz.html
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése