2017. szeptember 7., csütörtök

Ütközés, 3.rész

- Asen! Asen! – ordibál valaki közvetlen a fülembe. Megpróbálom kinyitni a szemem, de a fény hatására fájdalmasan rándul meg az arcom.
- Hagyjál – emelem fel az egyik párnám és szorosan az arcomhoz nyomom.
- Szép, mondhatom! Többet biztos nem viszlek magammal buliba. – Nincs is jobb, mint Iris dorgálására ébredni.
- Ez minden vágyam – dünnyögöm magamra rántva a takarót.
- Asen! Szedd össze magadat! Anyáék hamarosan hazaérnek.
- Iris? Megtennéd, hogy nem kiabálsz? – szorítom továbbra is össze a szemem.
- Egyáltalán nem kiabálok. A másnaposság miatt sajog a fejed – ül le az ágyam szélére.
- Biztosan nem vagyok másnapos! – ellenkezem azonnal, de a heves reakciómnak hála ismét gyötrelmes fájdalom hasít belém a halántékom táján.
- Akkor el tudnád mondani mi történt tegnap este?
Levegőt veszek és szólásra nyitom a szám, mikor rádöbbenek, hogy semmire nem emlékszem azután, hogy az a pultos gyerek bemászott mellém a kádba. Kissé ijedt arccal csukom be a számat.
- Nem.
- Na, ugye.
- Felvilágosítanál?
- Előbb szedd össze magad. Anyáék egy óra múlva visszaérnek és kizárt dolognak tartom, hogy szeretnéd, ha tudomást szereznének erről.
Kipattan a szemem.
- Hogy az a…!
- Csak semmi csúnya beszéd – szól közbe maximálisan kiélvezve a helyzetemet.
 - Már három óra van?
- Tulajdonképpen már négy – pillant az órájára Iris.
- Átaludtam a napot? Nem tanultam! – hasít belém a felismerés, mire a húgom csak szemét forgatja.
- Tényleg ez a legnagyobb problémád?
- Jelenleg igen, mert a többi problémára úgy tűnik, nem is emlékszem – fintorodom el.
Zuhanyzás, fogmosás, háromszoros fogmosás után Iris meg én a nappaliban ülünk, én a kanapén, ő pedig velem szemben egy fotelben. Összekulcsolja a kezeit és felrakja a szemüvegét.
- Mit művelsz? – hüledezem.
- Kiélvezem a helyzetet – mér végig.
- Remek. Volnál szíves a tárgyra térni?
- Legyen – adja be a derekát. – A srácra emlékszel?
- Valami dereng. Tetkója volt, igaz?
- Bizony. És King osztálytársa. Harmadikos – teszi hozzá, mire elkerekedik a szemem.
King és Iris más gimibe járnak, King is harmadikos. Akkor a srác egyidős Kinggel. Tehát… 17 éves?! Jesszusom! Én 22 vagyok!
Iris láthatja az elképedés és a kétségbeesés ötvözetét az arcomon, mert ismételten megszólal.
- Nyugi, nem feküdtetek le vagy ilyesmi. Annyira nem voltál részeg. Sőt, valójában Khalil szerint alig ittál. Te aztán tényleg nem bírod az alkoholt – nevet fel röviden.
- Máris jobban érzem magam – forgatom a szemem. – Szerinted miért nem iszom sosem?
- Azt hitte, csak a hülye elveid miatt – vonja meg a vállát.
Ekkor megszólal a csengő én pedig összerezzenek.
- Nem mondok semmit anyuéknak. Vedd úgy, hogy ezzel leróttam a tartozásom, amiért eljöttél velem – hajol közelebb Iris, majd indul, hogy ajtót nyisson.


2 megjegyzés :