- Hát ez nem volt rossz – nyújtózkodott Cooper a film
végezetével.
- Nekem nagyon tetszett – lelkesedtem, kis híján tapsikolva.
Az emberek elkezdtek kiszállingózni, de mi, jó szokásunkhoz híven megvártuk a
film legeslegvégét, míg minden név, közreműködő és egyéb lemegy a vásznon és biztosra mehetünk,
hogy nem lesz valami utóextra jelenet.
- Menjünk mosdóba – biccentett Coop, majd fel is állt. – Dex
szunyókál vagy mi?
Oldalra néztem és azt láttam, hogy Dexter valóban lehunyt
szemekkel szuszogott.
- Úgy fest – bólintottam visszafordulva Cooperhez. – Azt nézd!
– mutattam a mögöttünk lévő ülésre, amin egy bontatlan mars csoki és egy tábla milka
hevert.
- Mi az? – nézett arra Coop is, mindketten feltérdeltünk az
ülésünkre és az elemózsiát sasoltuk.
- Csoki – mondtam, ha esetleg nem lett volna neki egyértelmű.
- Most szivatsz? Te raktad oda? – röhögött felém pillantva.
- Dehogy. Minek raktam volna oda? – ráncoltam a szemöldököm
értetlenül.
- Mit tudom én. De ki hagy itt egy tábla milkát?
- Egy olyasfajta ember, mint te – adtam meg a szerintem
nagyon is logikus választ.
- Sose hagynék el egy bontatlan csokit – szorította a kezét
a szívére drámaian Coop.
- Hát hogyne – nevettem el magam jól mulatva.
- Elvigyük? – sandított rám tanácstalanul.
- Hát itt ne hagyjuk! – hőbörögtem a csokik után
nyúlva, de sajnos nem volt elég hosszú a kezem.
- Majd én – ajánlkozott Coop lovagiasan és megszerezte az
édességeket.
- Keltsük fel Dexet, majd fogyasszuk el ezeket.
- Minek keltjük fel? Mi találtuk. A mi zsákmányunk –
ellenkezett Cooper.
- Tulajdonképpen én találtam – pontosítottam a teljesség
kedvéért.
- De én szereztem meg. Ez a kettőnk
melója volt – bizonygatta Coop.
- Irigy vagy – nevettem el magamat, mire elfintorodott.
- Talán – biggyesztette le a száját. – Na, jó. keltsd fel
ezt a hétalvót és addig felkeresem a mosdót.
- Rendben – egyeztem bele, Coop pedig el is somfordált a
kijárat irányába. Csak remélni tudtam, hogy nem zárkózik be az egyik WC-be és
eszi meg az összes csokit egymaga. Képes lett volna rá. Így utólag már bántam
is, hogy elengedtem őt a zsákmánnyal.
Dex békés arccal
szendergett a másik oldalamon. Mellkasa egyenletesen emelkedett és süllyedt,
haja a homlokába lógott.
Közelebb hajoltam hozzá, tekintetem az arcát fürkészte.
- Dex – rázogattam meg egy kicsit a vállát, mire azonmód
felpattant a szeme. Kissé ijedten hőköltem hátra a hirtelen reakciójától. – Jesszus!
- Mi van? – vágott fura arcot.
- Nem is aludtál? – hökkentem meg.
- Elaludtam volna? – kérdezett vissza szórakozottan.
- Már magam sem tudom – sóhajtottam lecsüccsenve mellé.
- Nem tartom valószínűnek, hogy elaludtam
volna – jutott végül döntésre, megdörzsölve a szemeit.
- Szóval mindent hallottál – értelmeztem a helyzetet.
- Igen. Nekem is jár csoki – ragadta meg a lényeget rögvest
Dex.
- Hát hogyne – hagytam rá. – Te raktad oda? – jutott hirtelen
eszembe, hogy esetleg megviccelni készül a bátyját.
- Mikor? Miközben aludtam? – vágott ártatlan arcot.
- Nem is aludtál! – mutattam rá, miközben alig bírtam
visszafojtani a kitörőben lévő
nevetésemet.
- Azt mondtad, nem tudod, aludtam e vagy sem – pislogott nagyokat.
- Az agyamra mész – hajtottam le a fejem fáradtan.
- Dehogy megyek – simította meg a hajamat kedvesen.
- Mit műveltek? Gyertek már! –
hadonászott a széksorok aljánál Cooper türelmetlenül.
- Menjünk – bólintottam, Dex pedig egy szó nélkül felállt,
majd maga elé engedve a kijárat felé tessékelt.
Előző rész
jaj mi lett volna még ott ha Coop nem szol kozbe...:D
VálaszTörlésKi tudja... ;)
TörlésSziaa :3 Nagyon imádoom*-* Csak így tovább. :3 Siess a kövivel mert megőrülök <3
VálaszTörlésKöszönöm!!! <3
TörlésSzia! Mikor jön az új rész? Már nagyon várom a folytatást mert eszméletlenül jó! ��
VálaszTörlésKöszönöm szépen, örülök, hogy tetszik!! <3
Törlés