2017. július 8., szombat

Kosársuli, 52.rész

Január 21. szerda


- Sziasztok! – lépett be a terembe Vili bá, ezzel kezdetét vette az ofő óra.
- De izgalmas! Kiosztja a félévi bizonyítványokat – mocorogtam a székemen.
- Édes vagy – mosolygott rám Konrád kábé úgy, mint egy kölyökkutyára.
- Most miért?
- Mert ennyire lázba hoz egy bizonyítvány – nevette el magát, majd a fülem mögé igazította egy elszabadult tincsemet.
- Még jó, hogy! Ez az első gimis félévünk – magyaráztam, de ő csak a fejét csóválta.
- Ma egy csomó teendőnk lesz – kezdte az ofő. – Kiosztom a félévi bizonyítványokat, értékelőket, megbeszéljük a meccseket, a bajnokságot és némi új hírekkel is szolgálok nektek.
- Az új tag – tátogta nekem hátrafordulva Csenge, mire nevetve a szemet forgattam.
- Szerintem, nem is jön senki – ingattam a fejemet, mondandómat Konrádnak címezve.
- Miért gondolod? – érdeklődött a pad alatt matatva.
- Buciság a pletykáknak hinni – legyintettem.
- Édes vagy, ahogy azt mondod, buciság – ragadta meg a lényeget.
- Te mit gondolsz?
- Nem nagyon agyaltam ezen – közölte fel sem nézve.
- Miért nem?
- Mert nem különösebben érdekel – vonta meg a vállát.
- Na, jó. Mi a fenét művelsz? – szakadt ki belőlem, mert nem tudtam tovább elfojtani a kíváncsiságom.
- Keresem az egyik könyvem – rakosgatta a dolgait a padban.
- Te tartasz itt könyveket? – szaladt fel a szemöldököm.
- Még szép. Hol kellene tartanom? Otthon? – hökkent meg.
- Mindegy – legyintettem.
- Megvan – kapta elő diadalittasan a kémiakönyvét Konrád és már éppen kérdezni akartam, miért is kereste, mikor előhúzott belőle egy Képes Sport újságot, a könyvet pedig visszatuszkolta a padba.
- Minden világos – dünnyögtem magamban szórakozottan, miközben Tibi az asztalomra rakta a bizonyítványos lapomat. – Köszi!
Gyorsan átfutottam, aztán Konrád felé fordultam.
- Na, hányas lett a matekod?
- Négyes – mutatta felém a lapját.
- Hű, hála az égnek! – töröltem le a nem létező izzadtságot a homlokomról.
- A tied?
- Öt – vigyorogtam.
- Akkor passzoljuk egy időre a szakítást – bólintott a korábbi fenyegetőrésünkre célozva.
- Nagyon úgy fest – értettem egyet boldogan.
- És milyen a többi?
- Többnyire négyes, de van pár ötös – mutattam felé.
- Ahogy elnézem, a töri hármas azért befigyel – vigyorgott.
- Majdnem kettes lett – sütöttem le a szemem szomorúan.
- De nem lettél. Ne aggódj, a következő félévben már jobban fog menni – bíztatott, majd kedvesen megsimította az arcom.
- És milyen lett a szorgalom, magatartás? Eltaláltad? – hajoltam hozzá közelebb.
- Tulajdonképpen – fordult felém egy hatalmas vigyorral – hármas lett a szorgalmam.
- Azta! Nem semmi – ámultam elismerően.
- Valószínűleg, egy idő után már nem írták be a késéseim – merengett elgondolkodva.
- Matekról sose késtél – bólogattam.
- Igaz.
- Reméljük, jövőre minden nap matekkal kezdődik majd – mosolyogtam huncutul, Konrád pedig rám kacsintott.


Következő rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2017/07/kosarsuli53.html
Előző rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2017/07/kosarsuli51.html
Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése ( Atom )