-
Hogy ment a matek? – fordultak hátra a lányok óra után.
-
Jól – mosolyogtam elégedetten. – És nektek?
-
Én benéztem az utolsó feladatot – csóválta a fejét gondterhelten Csenge.
-
Hátha kapsz rá pontot. Állítólag, ha jó képletet használsz, csak rossz
eredményeket, akkor kapsz részpontokat – bíztattam.
-
Reméljük – bólintott, de nem tűnt
túl
lelkesnek.
-
Eszti?
-
Szerintem nem lett rossz – vont vállat szerényen.
-
Nem is hiszem el, hogy vége a félévnek – csaptam össze a tenyerem izgatottan.
-
Én inkább azt, hogy végre vége a témazáróknak – vigyorgott Csenge.
-
Konrádnak, hogy ment? – érdeklődött
Eszti, majd az említett személy irányába pillantott, aki éppen elmélyülten
értekezett a srácokkal. Valószínűleg még véletlenül sem a matek
dolgozatról.
-
Sokat írt. Szereti a matekot – biccentettem. – Vagy legalábbis a tanár urat.
-
Nem csodálom. Őt
mindenki imádja.
Állítólag
minden évben
elnyeri az év
tanára
címet
– osztotta meg velünk infóját Csenge.
-
Nem csodálom. Jól tanít és jófej is.
-
Az ilyen ritkaság.
-
Bár szerintem az se rossz, ha jól tanít, de amúgy semleges jófejség szempontjából
– merengtem.
-
Csak ne legyen rosszfej – értett egyet Eszti.
-
Hát az tényleg ne.
-
Szép délutánt mindenkinek! – jelent meg Vili bá. – Kérlek, foglaljatok helyet!
Miután
kimondta, vonakodva ugyan, de mindenki elfoglalta a helyét és kíváncsian várta
a folytatást. Konrád is szép komótosan mellém sétált és lecsüccsent.
-
Meg se kérdezed, hogy ment a matek? – suttogtam közelebb hajolva.
-
Nem – felelte.
-
Jó – fontam karba a kezem, de nem bírtam fél percnél tovább. – Miért nem?
-
Mert végignéztem, ahogyan teleírod a lapod – nevette el magát.
-
Rólam másoltál? – hökkentem meg.
-
Dehogy – röhögte el magát.
-
Ja, jó. Nem mintha baj lett volna, ha lemásolod. Mármint, igen. Ja – hebegtem,
magam sem tudtam egészen, hogy miért.
-
Nem másoltam rólad, Bokasérült lány – simította meg a kezem az asztal alatt. –
Egyszerűen
csak láttam a szemem sarkából, hogy milyen hevesen írtál tele közel öt lapot.
-
Nem akartam kihagyni semmit – hümmögtem egyetértően.
-
Nem is hiszem, hogy lemaradt volna bármi is – nevette el magát halkan.
-
Lenne néhány elintéznivaló a déliutáni edzés előtt – magyarázta
látogatásának
okát
Vili bá.
–
Először
is, van olyan, hogy magatartás meg szorgalom jegy.
-
Ez itt is létezik? – tűnődött
hangosan Krisz.
-
Már hogyne létezne – hurrogta le Klaudia az első padból, majd büszkén
kihúzta
magát.
-
Arra gondoltam, mindenkinek adok egy lapot és leírja, milyen jegyet adna
magának – osztotta meg velünk ötletét Vili bá.
-
Ígéretesnek hangzik – biccentett elismerően Dominik.
-
Csak ha azt a jegyet is kapjuk, amit ráírunk – egészítette ki szórakozottan
Krisz.
-
Ezt nem garantálom – nevette el magát az ofő, majd szavaihoz hűen kiosztotta a
kis lapocskákat.
-
Sebaj – vont vállat Krisz.
-
Ne feledjétek, hogy a magatartás jegy nem csak az órán tanúsított viselkedéseteket
takarja, hanem a figyelmeztetőket,
intőket
és
a késéseket
is –
intett minket Vili bá, mire jelenőségteljesen
Konrádra
pillantottam.
-
Mi van? – bámult vissza rám ártatlanul.
-
Semmi – legyintettem visszafordulva.
Elgondolkodva
meredtem az előttem
heverő
lapra, majd szépen
ráírtam:
Magatartás:
4
Szorgalom:
4
-
Miért adtál csak négyest? – dugta oda a fejét Konrád.
-
Nem is tudom. Talán nem voltam elég szorgalmas.
-
Badarság – húzta át a jegyem és átírta ötösre.
-
Ilyet nem lehet! – hüledeztem.
-
Túl szerény vagy – ingatta a fejét.
-
Akkor a magatartást miért nem írod át? – húztam össze a szemem.
-
Mert állandóan dumálsz óra alatt – kacsintott rám huncutul.
-
Hohó! Ez ám két emberes meló! Ne felejtsd el, hogy te is benne vagy!
-
Nem felejtem – ígérte.
-
Mutasd a papírod. Hányast adtál magadnak? Ha… - kezdtem, de közbe felém
nyújtotta a lapot, amelyen a következő állt:
Magatartás:
2
Szorgalom:
3
-
Hát ez elég siralmas – jegyeztem meg, mire felnevetett.
-
Nem vagyok valami szorgalmas – ismerte el.
-
És a magatartás? Ennyit azért nem beszélgetünk – vélekedtem, elgondolkodva,
nekem is rosszabb jegyet kellene írnom.
-
Késtem néhányszor – vallotta be Konrád komoly képpel, mire rajtam volt a sor,
hogy elnevessem magam.
-
Néhányszor, Késő
srác
– bólogattam remekül mulatva.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése