2017. július 5., szerda

Kosársuli, 51.rész

- Hogy ment a matek? – fordultak hátra a lányok óra után.
- Jól – mosolyogtam elégedetten. – És nektek?
- Én benéztem az utolsó feladatot – csóválta a fejét gondterhelten Csenge.
- Hátha kapsz rá pontot. Állítólag, ha jó képletet használsz, csak rossz eredményeket, akkor kapsz részpontokat – bíztattam.
- Reméljük – bólintott, de nem tűnt túl lelkesnek.
- Eszti?
- Szerintem nem lett rossz – vont vállat szerényen.
- Nem is hiszem el, hogy vége a félévnek – csaptam össze a tenyerem izgatottan.
- Én inkább azt, hogy végre vége a témazáróknak – vigyorgott Csenge.
- Konrádnak, hogy ment? – érdeklődött Eszti, majd az említett személy irányába pillantott, aki éppen elmélyülten értekezett a srácokkal. Valószínűleg még véletlenül sem a matek dolgozatról.
- Sokat írt. Szereti a matekot – biccentettem. – Vagy legalábbis a tanár urat.
- Nem csodálom. Őt mindenki imádja. Állítólag minden évben elnyeri az év tanára címet – osztotta meg velünk infóját Csenge.
- Nem csodálom. Jól tanít és jófej is.
- Az ilyen ritkaság.
- Bár szerintem az se rossz, ha jól tanít, de amúgy semleges jófejség szempontjából – merengtem.
- Csak ne legyen rosszfej – értett egyet Eszti.
- Hát az tényleg ne.
- Szép délutánt mindenkinek! – jelent meg Vili bá. – Kérlek, foglaljatok helyet!
Miután kimondta, vonakodva ugyan, de mindenki elfoglalta a helyét és kíváncsian várta a folytatást. Konrád is szép komótosan mellém sétált és lecsüccsent.
- Meg se kérdezed, hogy ment a matek? – suttogtam közelebb hajolva.
- Nem – felelte.
- Jó – fontam karba a kezem, de nem bírtam fél percnél tovább. – Miért nem?
- Mert végignéztem, ahogyan teleírod a lapod – nevette el magát.
- Rólam másoltál? – hökkentem meg.
- Dehogy – röhögte el magát.
- Ja, jó. Nem mintha baj lett volna, ha lemásolod. Mármint, igen. Ja – hebegtem, magam sem tudtam egészen, hogy miért.
- Nem másoltam rólad, Bokasérült lány – simította meg a kezem az asztal alatt. – Egyszerűen csak láttam a szemem sarkából, hogy milyen hevesen írtál tele közel öt lapot.
- Nem akartam kihagyni semmit – hümmögtem egyetértően.
- Nem is hiszem, hogy lemaradt volna bármi is – nevette el magát halkan.
- Lenne néhány elintéznivaló a déliutáni edzés előtt magyarázta látogatásának okát Vili bá. Először is, van olyan, hogy magatartás meg szorgalom jegy.
- Ez itt is létezik? – tűnődött hangosan Krisz.
- Már hogyne létezne – hurrogta le Klaudia az első padból, majd büszkén kihúzta magát.
- Arra gondoltam, mindenkinek adok egy lapot és leírja, milyen jegyet adna magának – osztotta meg velünk ötletét Vili bá.
- Ígéretesnek hangzik – biccentett elismerően Dominik.
- Csak ha azt a jegyet is kapjuk, amit ráírunk – egészítette ki szórakozottan Krisz.
- Ezt nem garantálom – nevette el magát az ofő, majd szavaihoz hűen kiosztotta a kis lapocskákat.
- Sebaj – vont vállat Krisz.
- Ne feledjétek, hogy a magatartás jegy nem csak az órán tanúsított viselkedéseteket takarja, hanem a figyelmeztetőket, intőket és a késéseket is intett minket Vili bá, mire jelenőségteljesen Konrádra pillantottam.
- Mi van? – bámult vissza rám ártatlanul.
- Semmi – legyintettem visszafordulva.
Elgondolkodva meredtem az előttem heverő lapra, majd szépen ráírtam:
Magatartás: 4
Szorgalom: 4
- Miért adtál csak négyest? – dugta oda a fejét Konrád.
- Nem is tudom. Talán nem voltam elég szorgalmas.
- Badarság – húzta át a jegyem és átírta ötösre.
- Ilyet nem lehet! – hüledeztem.
- Túl szerény vagy – ingatta a fejét.
- Akkor a magatartást miért nem írod át? – húztam össze a szemem.
- Mert állandóan dumálsz óra alatt – kacsintott rám huncutul.
- Hohó! Ez ám két emberes meló! Ne felejtsd el, hogy te is benne vagy!
- Nem felejtem – ígérte.
- Mutasd a papírod. Hányast adtál magadnak? Ha… - kezdtem, de közbe felém nyújtotta a lapot, amelyen a következő állt:
Magatartás: 2
Szorgalom: 3
- Hát ez elég siralmas – jegyeztem meg, mire felnevetett.
- Nem vagyok valami szorgalmas – ismerte el.
- És a magatartás? Ennyit azért nem beszélgetünk – vélekedtem, elgondolkodva, nekem is rosszabb jegyet kellene írnom.
- Késtem néhányszor – vallotta be Konrád komoly képpel, mire rajtam volt a sor, hogy elnevessem magam.
- Néhányszor, Késő srác – bólogattam remekül mulatva.


Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése