Január 16. péntek
A kórházas hetet követő majd két mondhatni rosszul telt el. A félév zárás a nyakunkon volt, így mást se csináltunk csak témazárókat írtunk, vagy épp a témazárókra tanultunk. Na, jó.
Konrád esetében nem hiszem, hogy a
"mást se csinált, csak tanult"
kifejezés egészen helyénvaló volna, de az én szempontomból biztosan.
Szinte alig találkoztunk, alig beszéltünk. Egy-egy elvétett messenger üzenet
vagy egy jó ejt telefonhívás, de semmi több.
Legalább a témazárós hetek többnyire jól sikerültek. Még a törim se lett olyan
vészes, mint azt vártam. Félreértés ne essék, nem vagyok stréber vagy
ilyesmi, a jegyeim is átlagosak. Többnyire négyes vagyok mindenből,
de a kilencedikes jegyünk úgysem számít még sehova a továbbtanulás
szempontjából.
Az utolsó dolgozatot pénteken a hatodik órában írtuk. Matekot. Hurrá.
- Mit csinálsz? - érdeklődött Konrád, miközben a hajamat csavargatta.
- Átolvasom a matekot - feleltem fel sem pillantva a füzetemből.
- Izgalmas lehet - jegyezte meg szórakozottan.
- Akár te is kipróbálhatnád - ajánlottam mire elnevette magát.
- Ugyan, Bokasérült lány. Hisz ebben az egyben vagyok igazán penge - engedte el
a hajamat és inkább a padra fektette kezeit és ráhajtotta a fejét. Engem
nézett. Az arcomat.
- Más is van, amiben penge vagy - néztem fel, mélyen az övébe fúrva a
tekintetem.
- Ja, csak annak nem sok köze van a sulihoz - nevette el magát, én pedig csupán
a fejemet ingattam. Kinyújtottam a kezem és megsimítottam az arcát, aminek
következtében lehunyta a szemeit.
- Olyan fantasztikus vagy - suttogtam, mire kinyitotta a szemeit.
- Ezt most csak azért mondod, hogy segítsek doli közben?
- Persze, hogy azért - vágtam rá. - Mi másért?
- Kihasználsz - csóválta meg a fejét, majd ismét a padra fektette.
- Még szép. Azt hittem, ezt már egyszer letisztáztuk - tértem vissza a
jegyzeteimhez.
- Hallottátok a hírt? - érkezett meg Csenge és Eszti az előttünk lévő
padhoz.
- Milyen hír? - kíváncsiskodtam, közben a matekra is koncentrálva.
- A második félévtől új osztálytársunk lesz - közölte Eszti izgatottan.
Na, erre már elszakítottam a figyelmem a témazáró anyagának átolvasásától.
- Hogy-hogy? - ráncoltam a szemöldököm.
- Nem vagyok benne biztos, de valami olyasmit hallottam, hogy már velünk együtt
kezdenie kellett volna a lánynak, de külföldön volt, vagy mi.
- Én azt hallottam, hogy kórházba volt. Komoly sérülésekkel - ellenkezett
Csenge.
- Szóval, még az se biztos, hogy tényleg idejön - értelmezte Konrád nagy
lazán.
- Ez nem logikus. Akkor tizenheten lennénk - húztam össze a szemem.
- Fogalmam nincs - vont vállat Csenge.
- Na, jó – emeltem fel a kezemet
megálljt parancsolva a beszélgetésnek. – Inkább hanyagoljuk ezt egy időre.
- Igen. Még át kell olvasnom az
anyagot – csatlakozott Konrád, majd előkapta a füzetét és véletlenszerűen felcsapta.
- Nahát! Van füzeted? – ámultam.
- Ja, bár nem sok minden van
benne – lapozgatta elmélázva, mire felnevettem.
- Miért nem tanulsz rendesen?
- Nem is tudom, valahogy nincs
motivációm – vont vállat.
- Szakítok veled, ha nem lesz minimum
négyes a matekod – jelentettem ki faarccal, fel sem nézve a füzetemből.
- Na, most már van – röhögte el
magát Konrád.
- Nem viccelek – adtam a
felháborodottat.
- Ezt a kis motivációt
elsüthetted volna három nappal ezelőtt is – kezdte vadul lapozgatni üres füzetét Konrád.
- Mert akkor nekiálltál volna? –
ráztam a fejem hitetlenül.
- Nem valószínű – hagyta abba a heves műveletsort és rám nézett.
- Sejtettem – vettem tudomásul.
- De azért igyekezni fogok –
ígérte.
- Még jó, hogy!
- Nem hiányzik a szakítás –
jegyezte meg a fülem mögé simítva a hajamat.
- Nekem se – értettem egyet.
- Az jó, mert, ha nem írsz ötöst,
szakítok – fenyegetőzött, én pedig tettetett ijedtséggel a szám elé kaptam a kezem.
Előző rész:
Naaagyoon jóó!! Folytiii moooost!!
VálaszTörlésKöszönöm szépen!! 😘
TörlésMicsoda fenyegetőzések o.O 😂
VálaszTörlésUgye? Gondoltam, írok valami ijesztő 😉😉
TörlésFolytataaast <3
VálaszTörlés❤❤!
Törlés