- Tényleg azt mondtad neki,
"Louis, beszélhetnénk délután"? - meredt rám a mosdó tükrében Lola
fintorogva.
- Nem szó szerint ezt mondtam, de ez volt a lényege - ismertem el.
- Ki vagy te? - meredt rám tágra nyílt szemekkel és megrázta a vállam.
- Haha, vicces - fintorogtam.
- Tényleg besokaltál - engedett el, majd a fejét ingatva felkapta a táskáját.
- Eddig nem hitted el?
- Azt hittem, megfutamodsz majd - vallotta be.
- Még nem késő - nevettem el magamat, miközben kiléptünk a mosdóból.
- Hogy akarok elmondani neki? - érdeklődött Lola kíváncsian.
- Leültetem egy hintára a parkban és elmondom - vontam vállat.
- Nagyon romantikus - jegyezte meg gúnyosan a barátnőm.
- Mintha romantikus típus lennél - forgattam a szememet.
- Tényleg nem vagyok. De te annál inkább - emlékeztett.
- Mégis mit kellene tennem? Gyertyafényes vacsorát készítenem? Ez az ő dolga lenne. Nem az enyém. Mellesleg a vallomás is!! - szakadt ki belőlem, ami már nyomta a szívem egy ideje.
- Jaj, Jenny - állított meg a folyosón Lola és magához ölelt. - Tudom, hogy nem erre vágynál.
- Köszi - mondtam, mert más nem jutott eszembe.
Ekkor azonban Lola válla felett megpillantottam Louist és Mereditht beszélgetni. Összeszorult a szívem.
"Egyszer majd találok valakit, aki Jenny-n is felülkerekedik" - jutott eszembe Louis kijelentése.
Összenevettek valamin. A következő momentumban pedig már nem Lola és én voltunk az egyetlenek a folyosón, akik ölelkeztek.
- Jenny! Jen! - szólongatott Lola, kissé eltolva magától.
- Hm? - mormogtam, le sem véve a szemem Louisékról.
- Mi olyan izgalmas? - fordította abba az irányba a fejét Lola is, aztán felszaladt a szemöldöke. - Hm.
- Ja.
- Ugye nem gyártasz most összeesküvés elméleteket? - kérdezte.
- Dehogy.
- Már szakítottak. Nem véletlenül - folytatta Lola.
- Ettől még megoldhatták a gondjaikat - jegyeztem meg mellékesen.
- Dehogy oldották! - vágta rá Lola ellentmondást nem tűrő hangon.
- Úgy tudom, Mer újra össze akar jönni Louis-val - merengtem.
- Nyilván - forgatta szemét Lola.
- Mit tudsz, Lol? - kérdeztem.
- Semmit - hazudta.
- Remélem tudod, hogy nekem még mindig nem tudsz hazudni.
- Nem nem tudok, csak nem akarok. Nagy a különbség.
- Azért nem tudsz, mert nem akarsz.
- Ja, így van.
- Szóval? - tértem vissza, mire nagyot sóhajtott.
- Annyit tudok, hogy Mer a rendbe akarja hozni a dolgokat. Azt állítja, még téged is elviselne - adta be a derekát Lola és kitálalt.
- Kedves - dünnyögtem a terembe lépve.
- Nem hinném, hogy Louis élne a lehetőséggel - vélekedett a barátnőm.
- Nem hinnéd - ismételtem elgondolkodva.
- Nem szó szerint ezt mondtam, de ez volt a lényege - ismertem el.
- Ki vagy te? - meredt rám tágra nyílt szemekkel és megrázta a vállam.
- Haha, vicces - fintorogtam.
- Tényleg besokaltál - engedett el, majd a fejét ingatva felkapta a táskáját.
- Eddig nem hitted el?
- Azt hittem, megfutamodsz majd - vallotta be.
- Még nem késő - nevettem el magamat, miközben kiléptünk a mosdóból.
- Hogy akarok elmondani neki? - érdeklődött Lola kíváncsian.
- Leültetem egy hintára a parkban és elmondom - vontam vállat.
- Nagyon romantikus - jegyezte meg gúnyosan a barátnőm.
- Mintha romantikus típus lennél - forgattam a szememet.
- Tényleg nem vagyok. De te annál inkább - emlékeztett.
- Mégis mit kellene tennem? Gyertyafényes vacsorát készítenem? Ez az ő dolga lenne. Nem az enyém. Mellesleg a vallomás is!! - szakadt ki belőlem, ami már nyomta a szívem egy ideje.
- Jaj, Jenny - állított meg a folyosón Lola és magához ölelt. - Tudom, hogy nem erre vágynál.
- Köszi - mondtam, mert más nem jutott eszembe.
Ekkor azonban Lola válla felett megpillantottam Louist és Mereditht beszélgetni. Összeszorult a szívem.
"Egyszer majd találok valakit, aki Jenny-n is felülkerekedik" - jutott eszembe Louis kijelentése.
Összenevettek valamin. A következő momentumban pedig már nem Lola és én voltunk az egyetlenek a folyosón, akik ölelkeztek.
- Jenny! Jen! - szólongatott Lola, kissé eltolva magától.
- Hm? - mormogtam, le sem véve a szemem Louisékról.
- Mi olyan izgalmas? - fordította abba az irányba a fejét Lola is, aztán felszaladt a szemöldöke. - Hm.
- Ja.
- Ugye nem gyártasz most összeesküvés elméleteket? - kérdezte.
- Dehogy.
- Már szakítottak. Nem véletlenül - folytatta Lola.
- Ettől még megoldhatták a gondjaikat - jegyeztem meg mellékesen.
- Dehogy oldották! - vágta rá Lola ellentmondást nem tűrő hangon.
- Úgy tudom, Mer újra össze akar jönni Louis-val - merengtem.
- Nyilván - forgatta szemét Lola.
- Mit tudsz, Lol? - kérdeztem.
- Semmit - hazudta.
- Remélem tudod, hogy nekem még mindig nem tudsz hazudni.
- Nem nem tudok, csak nem akarok. Nagy a különbség.
- Azért nem tudsz, mert nem akarsz.
- Ja, így van.
- Szóval? - tértem vissza, mire nagyot sóhajtott.
- Annyit tudok, hogy Mer a rendbe akarja hozni a dolgokat. Azt állítja, még téged is elviselne - adta be a derekát Lola és kitálalt.
- Kedves - dünnyögtem a terembe lépve.
- Nem hinném, hogy Louis élne a lehetőséggel - vélekedett a barátnőm.
- Nem hinnéd - ismételtem elgondolkodva.
Ha kövi részbrn már nem alakul valami előveszem a kést, meg a kötelet.😂😂
VálaszTörlésNagyon joo��
VálaszTörlésImádom❤
VálaszTörlésNagyon jó! Folytit!
VálaszTörlésFolytit kérlek!
VálaszTörlés