2017. május 24., szerda

Váratlan, 51.rész


- Nagyon, nagyon régen koriztam utoljára - magyaráztam Wyattnek a kocsiban.
Szokás szerint Keaton vezetett, Zay hátul tanult, mellette Wyatt vigyorgott, én meg az anyósülésen, hátrafordulva társalogtam vele.
- Fordulj előre, hercegnő - mordult rám Keaton.
- Igenis - engedelmeskedtem.
- Álmodom? - pislogott néhányat értetlenül.
- Ez a te kocsid - jelentettem ki.
- Korábban ez sosem zavart - pillantott rám egy másodperc erejéig.
- Tiszteletben tartom az akaratod - mondtam komoly képpel.
- Épp itt volt az ideje.
- Akkor nincs is korcsolyád, Roycy? - reagált az előbbi kijelentésemre Wyatt.
- Nincs - ingattam a fejemet.
- Mindegy, majd kölcsönzünk egyet - legyintett Wyatt, majd Zayhez hajolt. - Neked van, Z-bogyó?
- Persze. Évek óta nem nőtt a lábam.
- Rólad ez nem mondható el - piszkált Keaton szórakozottan.
- Nagy lábam lenne? - emelgettem a szemöldök idiótán.
- Te mondtad, nem én.
- Mit tanulsz? - duruzsolt Wy Zaylee fülébe.
- Matekot - felelte a lány tömören.
- Te Zay - szólítottam meg, mire érdeklődve felemelte a fejét. - Nem kívántad meg a hamburgert?
- Jaj, nem erről van szó. Muszáj tanulnom - mentegetőzött.
- Azért, remélem korizas közben eszel egyet.
- Csak ha te adsz esélyt a gyrosnak - nevette el magát ismét a könyvét vizslatva.
- Lehet róla szó - kacsintottam rá a visszapillantó tükrén keresztül.
Egy esti csevelyünk során egyeztünk meg abban, hogy Wyatt lesz a hamburger, Keaton meg a gyros. Fáradt és hosszú egy este volt, ez az egyetlen mentségünk. Nyilván a srácok - vagy legalábbis Keaton - nem voltak olyan hülyék, hogy egyáltalán ne értsék ezt az egészet, de nem is ez volt a lényeg. Csak szórakoztunk.
- Itt is vagyunk - mocorgott izgatottan Wyatt, akár egy kisfiú.
- Nincs hely. Szálljatok ki, én majd leparkolom a kocsit - közölte Keat a bejárat előtt megállva.
- Okés - pattant ki Wyatt, majd kinyitotta azt ajtót Zaynek, elővették a korijukat a csomagtartóból és indultak a bejárat felé.
- Nem mész, hercegnő? - várakozott Keat.
- Nem. Menjünk együtt.
Keaton nagy sokára talált egy parkolóhelyet nem olyan messze, és gyorsan elfoglaltuk. Kiszálltunk a kocsiból, Keaton hátra sétált és elővette a korcsolyáját. Egyszerű fekete színe volt. Nem meglepő. Fekete csőnadrágot viselt, szürke, vékony pamutgarbóval, ami eltakarta az állát.
- Tudsz egyáltalán korcsolyázni? - kérdezte, miközben visszafelé sétáltunk.
- Valamikor régen tudtam. Fogalmam sincs, mennyi maradt meg - töprengtem elgondolkodva.
Ahelyett, hogy rávágta volna, hogy "jellemző" vagy "nem is vártam többet", csak annyit mondott:
- Majd segítek.
- Gondolom, ebben is pont olyan penge vagy, mint mindenben, amit csinálsz - fintorogtam szórakozottan.
- Nem fogok kérkedni - jelent meg egy halvány mosoly az arcán.
A korcsolya csarnokhoz érve Keat kitárta az ajtót és ága elé engedett.
- Erre gyere - ragadta meg finoman a karom, elirányítva a tömegben a kölcsönző pulthoz.
- Egy 39-est kérnék - támaszkodtam a pultra.
- Máris adom, aranyom. Kéket vagy feketét?
- Kéket - előzött meg a válasszal Keaton.
- Parancsolj - nyújtotta át a srác a korikat, majd átvette a pénzt.
- Köszi.
- Nincs mit.
- Nem akarod, hogy koritesók legyünk? - néztem szúrósan Keatonre.
- Hogy mi van? - rökönyödött meg.
- A fekete korcsolya, amit olyan lelkesen elvetettél.
- Jól áll neked a kék - vont vállat.
- A fekete nem? - vitatkoztam.
- A kék jobban.
- De miért?
- Csinosabb vagy színesebb ruhákban - válaszolta, de nem nézett rám.
- Te viszont csinos vagy feketében - dicsértem meg jó kedvűen. 

" - Jaj, nem erről van szó. Muszáj tanulnom - mentegetőzött Zay. "

4 megjegyzés :

  1. Jajj ne csináld ezt velünk! Alig várjuk már , hogy együtt legyenek;)
    Fantasztikus, és köszönjük , hogy ilyen gyakran van mostanában rész! ��

    VálaszTörlés
  2. Wow, micsoda.... úúú még a végén összejönnek:DD várjuk a kövit:) <3

    VálaszTörlés