Keaton távozása után fáradtan és megtörten ballagtam vissza
a konyhába, hogy felhörpintsem a megmaradt kakaómat, és esetleg töltsek
magamnak még egy pohárral, hátha beindulnak tőle a boldogsághormont termelő mirigyeim. Az ő
bögréjét beraktam a mosogatóba, a
sajátommal pedig leültem
az egyik bárszékbe és elgondolkodva kavargattam a benne lévő lötyit. Megfordult a
fejemben, hogy felmegyek a szobámba, leülök az ablak elé, és bámulom az eget
elmerengve, de tekintve, hogy Keaton ablaka szemben van az enyémmel, ezt az
ötletemet hamar elvetettem.
Azon agyaltam, mennyi minden is történt kettőnkkel
azóta, hogy itt vagyok, és mégis megint olyan, mindig oda lyukadunk ki, mintha amilyen a
találkozásunkkor volt a
kapcsolatunk. Semmilyen. Közbe meg régi sebeket feltépő
történeteket osztottunk meg
egymással, csókolóztunk, veszekedtünk, kibékültünk,
ölelkeztünk, fogtuk egymás kezét.
Bármennyire is ki akartam verni őt a fejemből,
nem ment. Az bántott a leginkább,
hogy bár nem vallottam be neki az érzéseim, mégis úgy éreztem, visszautasított. Minden hidegsége,
bunkósága és távolságtartása ellenére vele akartam lenni. Tetszett a külseje, a
stílusa, hogy intelligens és sportos és bevallom, bizonyos mértékig az is, hogy
tudtam vele vitázni, hogy beszólogattunk egymásnak. Csak mostanában úgy
éreztem, hogy néha túlzásba vitte, és tényleg megbántott vele.
Éppen azon a sorsdöntő kérdésen töprengtem, hogy igyak e még kakaót vagy ne, mikor
csengettek. Vonakodva sétáltam az ajtóhoz, majd kitártam.
- Sosem mondták neked, hogy ne nyiss ennyire nyugodtan ajtót? - vonta fel a
szemöldökét Keaton. - Főleg este. Megbizonyosodhatnál előtte,
hogy biztos jó ötlet e.
- Igazad van. Belátom, rossz ötlet volt ajtót nyitnom - ismertem el, és
készültem becsukni, de Keat megtámasztotta a kezével, belépett a házba és
elkapta a csuklóm, majd maga felé fordított.
- Ne csináld ezt, hercegnő. Látod, te nehezíted meg - mondta a szemembe nézve.
- Mit nehezítek meg?
- Mostanában megsértődsz, ha ironikus megjegyzést
teszek. - Szerintem, hallja a gondolataimat. Vagy még rosszabb.
- Az én hibám lenne, hogy seggfej vagy?
- Lásd be, egyformán hibásak vagyunk ebben. Te sem hagysz semmit szó nélkül, én
is csak reagálok.
- Akkor még is csak az én hibám.
- Nem ezt mondom - felelte kissé ingerülten.
- Akkor magyarázd el kérlek - tártam szét a karom gúnyosan.
- Ugyanúgy sértegetsz és beszólogatsz, akár csak én. Miért kellene minden
alkalommal szó nélkül hagynom?
- Egyáltalán nem kell.
- Nem tartalak hibásnak. Csak azt állítom, mindketten ludasak vagyunk a
dologban.
- Néha talán túlzásba esek - sütöttem le a szememet.
- Néha talán én is - emelte fel két ujjával az államnál fogva a fejem Keat.
- Tényleg azt mondtad, ludasak vagyunk? - nevettem el magamat. Keaton az
arcomra simította jobb tenyerét, ujjai a nyakamat érintették.
- Régimódi volnék? - fintorodott el, majd elmosolyodott, hüvelykujjával pedig
megsimogatta az arcom.
Jézusom. Részt!!! Minél hamarabb! *-*
VálaszTörlésNem szeretned ezt egy konyv formalyaban megvalositani? Szerintem iszonyatosan nagy sikere lenne.. Es ha megkerlek.. Leirnad hogy ejtik ki Keaton nevet?😁😁😁😁
VálaszTörlés[Kítön]hosszú í-vel :) És nem tudom, egyszer lehet róla, de most éppen egy másik, teljesen új sztorin dolgozom, mint könyv :)) De örülök neki, hogy ennyire tetszik <3
TörlésWow.. Erre nem is gondoltam.. Én mindig [Kéjtön] nek ejtettem.. És amikor becézte akkor [Kéjt] nek... Fura volt.. De most már ezt is tudom!😄 Köszönöm!😃
TörlésÉs az a könyv meg is jelenik majd?😇😁
Azt csak simán [KÍT] - nek ejtik, szintén hosszú í-vel :) Nos, egyelőre először be kell fejeznem, aztán pedig természetesen a kiadatás a cél!! :)
TörlésÉrtem😄
TörlésAkkor sok sikert!😃
Mikor lesz új rész?😇
Lemaradtam a válasszal, igaz? Azóta volt új rész :D
Törlés