2017. május 18., csütörtök

Kosársuli, 37.rész


- Luca! Luca! - rázogatta finoman a vállamat Konrád.
- Hm? - dünnyögtem.
- Engem tényleg nem zavar, hogy itt szundikálsz, de félek a tanárnő másképp vélekedik majd - suttogta jókedvűen. Mi van? Elaludtam?
- Mi van? Elaludtam? - kaptam fel a fejemet a válláról.
- Igen - simította meg a karomat a pad alatt.
- És mikor?
- Csak néhány perce - nyugtatott meg kedvesen.
- Akkor jó - dőltem hátra elégedetten.
- Pedig izgalmas pár perc volt - nevetett halkan.
- Nem is értem, mi van velem - ingattam a fejemet tehetetlenül.
- Mindenesetre, jó tanulság számomra, hogy máskor időben fújjak takarodót - kacsintott rám huncutul.
- Nem vicces - fintorogtam.
- Edzés előtt van egy szabad negyvenöt perc. Majd alszunk valahol - ígérte.
- Mi ez a többesszám, kedves éberségtől majd kicsattanó uram?
- Nem hagyhatom, hogy egyedül szunyókálj.
- Mert kirabolnak, míg nem figyelek oda?
- Vagy elrabolnak!
- Megeshet. Biztos gyakori itt a suliban - merengtem elgondolkodva.
- Leginkább csak olyan édesen alszol, Bokasérült lány, hogy szívesen bámulnálak háromnegyed órán át - vágott fura arcot, mire elnevettem magam.
- Perverz.
- Ebben mégis milyen perverzség van? – értetlenkedett.
- Ébren nem vagyok édes?
- Ez két külön dolog.
- Világos. Bár szerintem te is aludni akarsz egy keveset – húztam össze a szememet vádlón.
- Jól van, nem tagadom, hogy egy cseppet én is fáradt vagyok - vallotta be nagy kegyesen, én pedig megelégedve vettem tudomásul, még akkor is, ha most is pont úgy nézett ki, mint aki napok óta mást sem csinál, mint alszik. Egyszóval Konrád frissnek és fittnek látszott pont úgy, mint minden egyes nap. Bámulatos.
- Megbeszéltük. Alszunk délután – nyitottam ki a füzetemet.
- Akkor ez egy randi – nézett rám mosolygós szemekkel Konrád.
- Ha te mondod.
- Mi is lehetne romantikusabb, mint egymáson fetrengve horkolni – mélázott szórakozottan.
- Bármi más – nevettem el magam halkan.
- Nem tudod, milyen egy jó randi – hunyorgott a táblát figyelve. Vagy – magyaróra lévén – valamit a tábla körül.
- Ahogy elnézem te se – vágtam vissza, miközben szorgosan másolni kezdtem mindazt, ami a táblán virított.
- Volt már barátod, Bokasérült lány? – kérdezte hirtelen Konrád, de nem nézett rám, továbbra is előre figyelt.
- Sok barátom volt és van is – feleltem szórakozottan, direkt kikerülve a választ. Vagy legalábbis egy kicsivel, egy újabb kérdés erejéig eltolva.
- Vicces vagy, mondhatom. Tudod, hogy értettem – csípett bele az oldalamba játékosan.
- Nem, még nem volt. Illetve, valójában most van – tűnődtem.
- Na, ne mondd. Tényleg? – húzódott finom mosolyra a szája.
- Tényleg. Éppen most szervezett egy oltári romantikus délutáni programot – bizonygatta vicceskedve.
- Fantasztikus srác lehet – rebegtette a szempilláit Konrád, mint valami tini lány.
- Azért ne essünk túlzásokba – hűtöttem le.
- Pedig ez a fantasztikus barátod leírta a kedvedért a táblán lévő dolgokat, míg te nagyban szunyókáltál – dobta be az aduászt Konrád büszke fejjel.
- Átaludtam egy egész táblaírás- és törlésnyi részt? – rémüldöztem.
- Nem épp ez volt a lényeg – mormogta Konrád. – Tessék – nyitotta ki a füzetét és elém tolta.
- Látom, azóta viszont nem nagyon sikerült jegyzetelned – szúrtam oda összehúzott szemekkel.
- Az már úgyis megvan neked – vont vállat.
- Csak kihasználsz, Késő srác?
- Persze. Baromira megéri veled járni a jegyzeteidért. Nem mintha kellenének. nem mintha nem kapnám meg csak úgy akár… - szájalt, de közbevágtam.
- Jól van, értem. Semmi kihasználás – vettem a lapot.
- Ezt nem mondtam. Csak, hogy emiatt semmiképp sem – pontosított.
- Hát persze – forgattam a szememet.
- Kevdes Luca! Lehetne halkabban? – szólt rám a tanárnő. Fenébe! – Vagy megkívánja az egész osztállyal osztani, miről is duruzsol?
- Elnézést, Tanárnő! Az én hibám! Lemaradtam a jegyzeteléssel, és csak segítséget kértem – magyarázta Konrád önfeláldozóan.
- Jól van, semmi baj, Konrád. Sikerült megoldani a problémát?
- Igen, köszönöm – küldött egy hálás mosolyt a tanár felé Konrád, majd mikor az ismét az órával foglalkozott, Konrád rám kacsintott.
- Úgy érzem, inkább te vagy az, aki kihasznál. De cseppet se bánom.


Következő rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2017/05/kosarsuli38_21.ht
Előző rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2017/05/kosarsuli36.html
Bejegyezte: dátum:

2 megjegyzés :

  1. Névtelen2017. május 26. 2:11

    Annyira jól írsz! Baromi ügyes vagy! Nagyon élvezem!! És ezek a gifek a végén :D Behalok. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kollár Betti2017. május 26. 3:37

      Köszönöm szépen, nagyon örülök, hogy tetszik!! :)

      Törlés

Feliratkozás: Megjegyzések küldése ( Atom )