- Kezdek álmos lenni - ásított egy hatalmasat Lol hajnali
fél háromkor.
Ő, David, Louis meg én egy
nagy kanapén üldögéltünk egymás mellett, csak nem ebben a sorrendben. A srácok
ültek kívül, mi meg belül.
- Akkor menjünk haza - vetettem fel az ötletemet, ugyan is én is elég fáradt
voltam.
- Még, hogy haza - horkantott Lola. - Itt alszunk - közölte.
- Vagy úgy - fintorogtam.
- Hé, Jen - hajolt a fülemhez Lola. - Nem bánnád, ha Davidnél aludnék?
- Dehogy - húztam fel a szemöldököm szórakozottan.
- Nem azért! Csak odaadja az ágyát - csillant fel a barátnőm
szeme a kellemes matracon alvás gondolatától.
- Jól van - paskoltam meg a térdét.
- Biztos nem baj? Elleszel? Nem hagylak magadra, ha nem akarod! Alhatunk együtt
is David ágyában - magyarázta hadarva.
- Nem kell, menj csak - mondtam neki őszintén, mire nyomott egy puszit az arcomra és felállt.
- Jó éjt - köszöntek el, majd elvonultak.
- Hazakísérjelek? - ajánlotta fel Louis néhány perc hallgatás után.
- Nem kell, köszi. Jó lesz nekem itt is - paskoltam meg a kanapét.
- Szóval, itt alszol?
- Igen.
- Gyere velem - állt fel, és megragadta a kezem, hogy felhúzzon.
A társaság nagy része már aludt, volt, aki a földön, volt, aki egy székben vagy
fotelben, de sokan természetesen hazamentek.
- Hova megyünk? - érdeklődtem, mikor mégmásztuk a lépcsőket.
Louis megállt az ajtó előtt a folyosó végén, és előhalászott egy kulcsot a zsebéből.
- Ide - biccentett a szoba ajtaja felé, majd elfordította a kulcsot, amit az
imént berakott a zárba.
- Mi ez a hely? - ámultam belépve a szobába.
- Amolyan vendégszoba. Nagyjából már az enyém - nevetett Louis.
A szoba nagy volt, benne egy francia ággyal, kanapéval, szekrényekkel.
- Miért van saját szobád Davidéknél?
- Mert jó barátok vagyunk, és volt idő, mikor sokat tartózkodtam itt - magyarázta a
szekrényhez lépve.
- Értem - bólintottam. - Azok a te ruháid?
- Igen, tartok itt néhányat - turkált a szekrényben.
- Mintha barát barátnő lennétek - nevetgéltem jól mulatva.
- Vicces vagy - pillantott rám szúrósan. - Tessék.
- Mi ez?
- Egy póló és egy alsó. Menj, fürödj le, ha gondolod - lökte be a fürdőszoba
ajtaját Louis.
- Innen nyílik egy fürdő is? - döbbentem le.
- Igen. És szép, tiszta, mert nem tudnak róla a bulizók - kacsintott rám Louis.
- Köszi - vettem el az ideiglenes pizsamám, majd beléptem a helyiségbe.
- Találsz bent tiszta törülközőt - szólt még utánam Louis.
A fürdőben fáradtan hámoztam le magamról a ruháimat, majd beléptem a zuhanyzóba
és fürgén megmosakodtam. Mikor végeztem felkaptam magamra Louis pólóját és
felhúztam az alsót, amit adott. A combom közepéig leért, olyan volt, mint egy
rövidnadrág. Egy kicsit fura érzés volt magamon viselni a ruháit, ugyanakkor
kellemes is. Mélyen beleszippantottam a póló anyagába, és mámorosan élveztem az
abból áradó Louis-illatot.
Olyan volt, mint egy álom.
- Kész vagy már? – kopogtatott Louis az ajtón.
- Aha.
- Bejöhetek?
- Persze – feleltem, mire benyitott. Egy pillanat erejéig
végigmért, de nem szólt semmit.
-
Találtam neked fogkefét – nyújtotta végül át az említett darabot, majd előkapta a szekrényből a sajátját
és
a fogkrémet is.
-
Mégis holt találtál? – nevettem el magamat, miközben Louis fogkrémet nyomott az
én és a saját fogkeféjére.
-
Jól ismerem a házat. A kamrában volt egy pár bontatlan csomaggal – magyarázta.
-
Azért bevésem az agyamba, hogy tartozom Davidnek egy fogkefével – biccentettem nevetve,
majd nekiálltam fogat mosni.
-
Biztosan leltározza a dolgait időnként, szóval
előbb
vagy utóbb
úgyis
számonkérné
rajtad – vélekedett Louis, fogkefét tartó kezével a vállamra támaszkodva.
-
Én is ettől
félek
– bólogattam tele szájjal, Louis pedig nevetett, már amennyire és fogkrémmel
teli szája engedte.
Következő rész:
Előző rész:
:) tök cukik:3
VálaszTörlésValóban? 😉
TörlésNagyon jo lett de mindig olyan rovidek:( varom a kovit! :)
VálaszTörlésKöszönöm, igyekszem!! 😊😊
Törlés