2017. július 20., csütörtök

Újra itt#12

Ave
„A valódi magányosság nem feltétlenül korlátozódik csak a puszta egyedüllétre.”
/Charles Bukowski/


A srácok edzése után úgy döntöttem, megvárom őket. Persze ebben az elhatározásban némileg közrejátszott az is hogy Destiny nyilván megvárta Beaut, míg Bonnie ugyan nem mondta, de bizonyára Chace miatt maradt. Ezek után fura lett volna lelépnem. Meg nem is akartam.
- Itt vagy, Avy? - ölelte át a nyakamat fél karjával Chace, mikor kilépett az öltöz
őből. Friss szappan és dezodor illat áradt belőle. 
- Itt hát - feleltem.
- Mik a további terveid a délutánra nézve? - érdekl
ődött az arcomat vizslatva. 
- Azt mondtad, este buliba megyünk - vontam meg a vállamat.
- Bizony így lesz - helyeselt.
- Akkor el
őtte hazamegyek. 
- Elviszlek - ajánlotta fel Hunter, aki a jelek szerint mögöttünk ballagott.
- Köszi - mosolyodtam el, majd elköszöntem a többiekt
ől és Hunter után indultam.
- Hogy hogy itt a kocsid? Reggel gyalog jöttünk - emlékeztettem kíváncsiskodva.
- Haza kellett ugranom edzés el
őtt a cipőmért és kocsival hamarabb visszaértem - magyarázta kiriasztva az autót. Beszállt a volán mögé, míg én az anyós ülésre fészkeltem be magam.
- Világos - bólintottam kibámulva az ablakon.
Jó néhány perc néma csönd elteltével, Hunter megszólalt.
- Miért nem jöttek haza a szüleid?
- Mert nem akartak - ingattam a fejem elgondolkodva.
- Akkor te miért jöttél?
- Mert én haza akartam jönni - mondtam
őszintén. 
- És miért éppen most?
- A múlt héten betöltöttem a tizennyolcat - válaszoltam, mire ismét csend telepedett az autóra. Hunter leállította a motort, mivel megérkeztünk.
- Úgy érted... - kezdte volna, de közbevágtam.
- Úgy értem. Most, hogy hivatalosan is feln
őtt lettem, úgy dönthettem, ahogy szerettem volna. 
Hunter szó nélkül kikapcsolta a biztonsági övet és kiszállt a kocsiból, átsétált az én oldalamra, kitárta az autó ajtaját, kikapcsolta az övemet, majd megfogva a kezem, kiszállított. Becsukta az ajtót, majd finoman megérintve a derekam jelezte, hogy induljak a bejárat felé.
Az ajtónk el
őtt megtorpnatunk és szembe fordultunk egymással. 
- Miért vittek el? - bombázott egy újabb kérdéssel. Gondolom, azóta meg akarta kérdezni, hogy elmentem.
- Apa állást kapott.
- Szóval, ez nem volt hazugság - vette tudomásul az igazat.
- Nem.
- Jó volt ott kint?
- Eleinte borzalmasan pocsék volt - ismertem el, lehajtva a fejem.
- Mennyi az az eleinte?
- Az els
ő két év. 
- Utána jobb lett?
- Jobb sosem, inkább elviselhet
őbb. 
- Értem.
- Igen.
- Hétre készülj el - intett búcsúzóul Hunter, majd kisétált a kapunkon és szépen átgyalogolt a saját házukhoz, ami el
őtt leparkolta a kocsijá
t.


Következő rész:

2017. július 18., kedd

Kosársuli#54

A hétvége kellemesen telt. Most, hogy nem kellett agyba-főbe tanulni, a lelkiismeretem is békén hagyott, mikor Konráddal voltam. A szombatot külön töltöttük, mondván, hogy a szüleim egész héten nem láttak, mert végig fent tanultam a szobámban. 
Vasárnap Konrád olyan tíz körül írt.
Konrád üzenete: Jó reggelt, Bokasérült lány!
Luca üzenete: Jó reggelt!
Ha akartam se tudtam volna letörölni a boldog vigyort a képemr
ől. 
Konr
ád üzenete: Megmásszuk a Gellért-hegyet. 
Luca
üzenete: A kérdőjel lemaradt.
Válaszoltam szórakozottan.
Konrád üzenete: Nem hinném.
Luca üzenete: Szóval, mondhatok én bármit, így is úgy is elmegyünk?
Konrád üzenete: Mondhatsz bármit, csak nemet nem.
Luca üzenete: Rendben. Akkor, menjünk hát!
Konrád üzenete: Fél háromra érted megyek.
Luca üzenete: Okés.
Luca üzenete: Várj!
Hirtelen eszembe jutott valami.
Konrád üzenete: Igen?
Luca üzenete: Minek jössz értem?
Konrád üzenete: Mert együtt járunk?
Luca üzenete: Úgy értem, te Budán laksz. Nagy kerül
ő idejönnöd, hogy aztán visszamenjünk oda.
Pontosítottam.
Konrád üzenete: Akkor értem jössz?
Luca üzenete: Nem :D
Konrád üzenete: Legyen. Ha ennyire le akarsz rázni, találkozzunk a Gellért téren.
Luca üzenete: Nem lerázni akarlak!
Ellenkeznem kellett.
Konrád üzenete: Pedig nagyon úgy t
űnik. 
Luca
üzenete: Csak szeretném megkönnyíteni az életed. 
Konr
ád üzenete: Fél 3, Gellért. 
Luca
üzenete: Rendben van :(
Konr
ád üzenete: Nekem te ne írjál szomorú smiley-kat mikor épp randira készüllek vinni. 
Luca
üzenete: Igen, uram! 
Miután elköszöntünk, nyomkodtam a laptopom, néztem a tévét, olvastam, ebédeltem meg miegymás. Fél egykor készül
ődni kezdtem, mondván, hogy egy óra múlva el kell indulnom.

*K
ét órával később*

Mikor lesz
álltam a metróról, Konrád már ott várt rám. Azonnal kiszúrtam. Hátát a falnak támasztva várakozott. Világosabb kék farmert viselt, szürke téli kabátja cipzárját leengedve, így rálátást nyertem az alatta viselt feketés pulcsijára. Fején kötött sapka csücsült, ami alól kikandikált a haja.
- Szia! - húzott magához és csókra.
- Szia!
- Mehetünk? - engedett el és összekulcsolta ujjainkat.
- Persze - bólintottam.
A mozgólépcs
őhöz érve maga elé engedett, miután felléptem az első fokra, rögtön megfordultam és Konrád nyaka köré fontam a karom. 
- Na, jobb volt egyed
ül jönni, mint velem? - ölelte át a derekamat.
- Határozottan - hazudtam huncutul.
- Ez nem így m
űködik, Bokasérült lány - vont közelebb magához, de még mielőtt ellenkezhettem volna a számra tapasztotta a száját. Csókunk akkor ért véget, mikor felértünk a felszínre. Enyhén vörös fejjel léptem ki a hűvös levegőre. 
- Mi
ért épp a télen megyünk a Gellért-hegyre? - érdeklődtem kíváncsian. 
- Ehhez volt kedvem - vont v
állat Konrád, ismé
t megragadva a kezemet.


Következő rész:

2017. július 17., hétfő

Kosársuli#53

- Mi a nagy hír, Vili bá? - mocorgott izgatottan a helyén Krisz.
- Egy pillanat, Krisztián - intett az of
ő. - Előbb a bajnoksággal kapcsolatban. 
- Izgatottan várom az infókat – csaptam össze a leckefüzetemet.
- Mindjárt megeszem a kalapom – ironizált Konrád mosolyogva.
- Van, ami lázba hoz téged? – ingattam a fejemet.
- Természetesen, Bokasérült lány – kacsintott rám huncutul.
- Tehát, a nyári bajnokság selejtezői egy hónap múlva kezdődnek kezdett bele Vili bá.
- Olyan hamar?
- Azta!
- Igen, a nyári bajnokság május első hetében kezdődik, a selejtezők két hónap alatt mennek le. Pont emiatt még egy kicsit változnak az edzések. Maradnak a négy órás védekező edzések heti egyszer és az elkövetkezendő egy hónapban mindennap lesz edzés.
- Kemény egy hónap áll előttünk ismertem el.
- Eddig is majdnem mindennap volt edzés – értetlenkedett Konrád dünnyögve.
- Mostantól hétfőn és szerdán taktikai edzés lesz, különböző formációkat és figurákat fogunk tanulni, majd azokat begyakorolni – magyarázta az ofő.
- Ígéretesnek hangzik – merengtem.
- Te mindenen fellelkesülsz – jegyezte meg Konrád szórakozottan.
- Talán baj? – szaladt fel a szemöldököm.
- Ugyan, dehogy.
- Az jó, mert, ha mégis, akkor…
- Tudom, tudom, kénytelen leszel szakítani velem – legyintett nagy lazán, én pedig elnevettem magamat.
- Valahogy úgy.
- Ezenkívül mostantól felbomlanak az eddigi csapatok – jelentette be Vili bá, aminek eredménye egy általános felhördülés lett.
- Miért?
- Akkor mi értelme volt eddig így edzeni?
- Nem értem.
- Tisztában vagytok vele, hogy egy mérkőzésen csak 12 játékos vehet részt a csapatban – magyarázta Vili bá. – Természetesen mindenki kap lehetőséget, egyenlően osztjuk el, hogy mikor ki játszik és épp ki marad ki.
- Miért nem mindig a legjobbak játszanak? Úgy van a legtöbb esély – morogta Klaudia elől, de mindenki jól hallhatta.
- Azért, mert egy csapat vagyunk, Klaudia. Kérlek, változtass a hozzáállásodon. Mindenkinek más-más az erőssége és ezt tesz titeket rendkívüli csapattá. Együtt tette hozzá az ofő, jól megnyomva az utolsó szót.
- Szépen kérünk, tartsd meg magadnak ezeket a nézeteid – szúrta közbe Krisz, amin persze többen felnevettek.
- Krisztián! – szólt rá Vili bá.
- Elnézést – húzta be a nyakát a srác, de azért küldött felénk egy jelentőségteljes pillantást. – Nem az kell, hogy aki más nézeteket vall, azt elhallgattassuk, hanem hogy megváltoztassuk a hozzáállását. Csak akkor lesztek igazán jó csapat, ha együtt tudtok működni!
- Igenis! – vágta rá az osztály, többnyire egyszerre.
- Rendben van. Akkor a hír – váltott témát Vili bá, mire izgatott sutyorgás lepte el a termet. – A második félévben új diák csatlakozik az osztályhoz.
- Megmondtam! – fordult hátra Csenge elégedett fejjel.
- Tényleg megmondtad – értettem egyet.
- Dóri édesapja állást kapott külföldön, így elköltöznek – jelentette be Vili bá, mire mindenki egy emberként fordult a szomorúan üldögélő Dóri irányába. – A megüresedett helyre olyan diákok közül válogattunk, akiket nem vettünk fel a jelentkezéskor. Az új osztálytársatokkal hétfőn találkozhattok, mikor is megindul a második félév. 
Az óra végét jelző csengő megszólalásával Vili bá befejezte mondandóját, mi pedig felpattantunk és Dóri köré gyűltünk. 

(Csenge)

2017. július 16., vasárnap

A vonzás törvénye#2

Szeptember 4. hétfő (első tanítási nap)

A tény, hogy apa és anya úgy döntöttek elválnak, mi pedig elköltözünk őszintén szólva nem igazán lepett meg. Nem is zavart különösebben. Nem rajongtam az előző sulimért, és a benne lévő emberekért sem.
A találkozásom Mr. Verekedő és valószínűleg minden lányra ráhajtó és meg is szerző szívtipró-tapló Aceszel arra engedett következni, hogy ez ezen az egyetemen sem lesz másképp.
Utáltam az ilyen srácokat. Azért utáltam, mert annak ellenére, mennyire visszataszító stílussal és életvitellel tengetik a napjaikat, felháborítóan jól néznek ki. Talán nem véletlenül.
Ace pont ideális magasságúnak tűnt, kábé fél fejjel lehet magasabb nálam. Barnás bőre van, trendi stílusa, rendkívül jóképű arca. Még megverten is. Barna haja felül valamivel rövidebb és szőkébb, mint oldalt. A felső részt hátrazselézve hordja, de nem olyan csillógósan, nyálkásan zselézve, hanem épp annyira, hogy olykor a szemébe hulljon néhány kósza tincs.
Na, jó, lehetséges, hogy elhamarkodottan vontam le a következtetéseimet Ace-szel kapcsolatban, és valójában első látásra belém szeretett, azért nyomult ennyire. Ami meg az arcát illeti. Lehet, hogy megmentett egy idős nénit egy balesettől vagy megvert egy csávót, aki bántott egy fiatal lányt. De szép elméletek, röhög a vakbelem.
A sulihoz érve lehajtottam a fejem és felhangosítottam a zenét, amely így már minden hangot elnyomott körülöttem. A fülhallgatóm már önmagában is annyira szigetelt, hogy zene nélkül is csak az ötven százalékát hallottam a külvilágnak. De így. Így tökéletes volt. Sapkát viseltem és kapucnit.
Könnyen megtaláltam azt a termet, ahol az első órám volt és leültem az utolsó padba, nem törődve, hogy az valakinek talán a helye. Miért lenne bárkinek is helye az egyetem egyik termében. Még akkor is, ha ez csupán egy 15 fős szeminárium. Pár perccel később azonban még is megérkezett a hely tulajdonosa.
- Szia! – üdvözölt mosolyogva, mire kihúztam a fülhallgatót a fülemből.
- Hello – köszöntem vissza.
- Ne haragudj, de itt én szoktam ülni. De ha eggyel beljebb csúszol, akkor minden rendben lesz – magyarázta a lány. Így is minden rendben van, azt leszámítva, hogy neki nem mindegy, hogy kívül ül vagy belül. Úgy döntöttem, nem állok le vele vitatkozni, inkább fogtam magam és beljebb mésztam, ahogyan kérte.
- Serenity Cora, igaz?
- Igen. – Úgy fest a hírem megelőzött.
- Eliana Acid vagyok – nyújtotta a kezét, majd kezet fogtunk. – Örülök a találkozásnak.
- Én úgyszintén – biccentettem.
- Van három tippem, ha túl akarod élni a sulit – fordult felém bizalmasan. Talán nem is vészes a csaj.
- Hallgatlak.
- Ha menő akarsz lenni, akkor meg kell ismertetned magad a harmadéves srácokkal. Rhett, Callum, Webb, Gaines és Ace – sorolta.
- Nincsenek ilyen terveim, de most, hogy mondod. Ace-szel már találkoztam – vontam vállat.
- Gondolom, mély nyomot hagyott benned – vetett rám mindentudó pillantást Eliana.
- Egy taplónak tűnt bólintottam, holott pontosan tudtam, hogy ő nem erre célzott.
- Valójában az is. Mégis minden lányt megszerez magának.
- Hírhedt rosszfiú lehet – jegyeztem meg gúnyosan.
- Ha nem szereted az ilyet, jobb, ha ilyen rideg maradsz. Nem rajong semmiért úgy, mint a „friss húsért” – mutatott idézőjelet az ujjaival.
- Úgy tűnsz, mint aki tapasztalatból beszél vontam fel a szemöldököm, mire lesütötte a fejét.
- Szégyellem is.
- Jó ég!
- Egy hetet jártunk.
- Egy egész hetet? – Nem tudtam elnyomni az iróniát a hangnememben.
- Ha jól tudom, két nap után megcsalt – nevette el magát a fejét rázva.
- Szép.
- Térjünk a második tippre – váltott inkább témát.
- Térjünk.
- Járj bulikba.
- Ez nem függ össze a népszerűséggel? – értetlenkedtem.
- Nem. Ez csak azért kell, hogy képben legyél. Minden a hétvégi bulikban történik, erről beszélnek egész héten, és ha nem mész el, olyan leszel, mint ők bökött a másik sarokba, ahol jó pár lány sustorgott egymással. Nem tűntek valami népszerűnek.
- Most is ilyenek vagyunk, nem? – céloztam arra, hogy ugyanúgy sutyorgunk kettesben.
- Nem. Most épp mindenki rólad beszél.
- Rólam? Ugyan, miért?
- Mert új vagy. Ezt itt így szokás.
Hirtelen a maradék üres helyek is megteltek, mivel elérkezett az óra kezdésének időpontja.
- Mi a harmadik? – sürgettem, mert megérkezett a tanár.
- Sose szűrd össze a levet Wilder Ace-szel.


Következő rész: