2017. november 19., vasárnap

A vonzás törvénye, 27.rész

- Szóval, hova megyünk? - érdeklődtem, miközben felraktam a fejemre a bukósisakot. 
- Kávézni. 
- Már megint? - forgattam a szemem és felszálltam Ace mögé a motorra. 
Nem válaszolt, csak a háta mögé nyúlva megragadta mindkét kezem és a dereka köré fonta őket. Nem ellenkeztem, mert egy motoron nem nagyon lehet másba kapaszkodni, mint az előtted ülőbe. 
Nem sokat voltunk úton, néhány percen belül meg is érkeztünk a múltkori kávézóba. 
- Ezúttal én szeretnék választani - jegyeztem meg a múltkori akciójára célozva, mikor is a megkérdezésem nélkül rendelt nekem. 
- Ahogy akarod, szépségem! - tárta ki előttem az ajtót, én pedig beléptem a helyiségbe. 
Cappuccinot rendeltem, míg Ace egy fekete kávét. Mikor átnyújtották a csészénket, Ace a derekamra simította tenyerét és egy cseppet sem üres asztal felé terelt. 
- Hello, hölgyeim! - köszönt az asztal körül ülő négy lánynak, majd kihúzta nekem az egyik széket, mutatva, hogy üljek le. 
Vonakodva ugyan, de helyet foglaltam, italomat az asztalra téve. Ace velem szembe ült le, majd az őt nevetgélve üdvözlő   szólt. 
- Bemutatom nektek Seret. Első éves - tette hozzá. 
- Sziasztok! - intettem nekik. 
- Sere, ők a barátaim és évfolyamtársaim. Nicole, Carol, Amy és Samantha - mutatta be a lányokat. 
Barátok? Mi folyik itt? Csak nem... A kávézós lányok! Az "informátorok".
- Szia, Sere! - mosolyogtak rám kedvesen, ami alaposan meglepett. Úgy rémlett, a legutóbbi találkozásunk alkalmával elég bunkó volt velem az a két lány. Alaposabban megnéztem őket egyenként és arra jutottam, az a két hölgyemény nincs is itt. Vagy csak szimplán borzalmas az arcmemóriám, nekik meg meggyőző a hamis mosolyuk. 
- Merre van Ev és Piper? - kérdezte Ace mosolyogva.  Mégis vannak még, nem vagyok teljesen hülye. 
- Ma nem értek rá, de azt mondták, szólnak neked - magyarázta az egyik lány. 
Ace előhalászta a telefonját és bűnbánó arccal nézett fel. 
- Tényleg itt van az üzenet. Nem is hallottam, hogy csörgött. 
Ennyire jó színész lenne? Bámulatos. Bizonyára csak elveszett az üzenetük a másik kétmillió között. 
- Kimegyünk a mosdóba - jelentették be a lányok, mire elképedve figyeltem, ahogy mind a négyen felálltak és az említett helyiség felé vették az irányt. 
- Mi folyik itt? - rúgtam lábszáron Acet, aki fájdalmas arccal hajolt le, hogy megdörzsölje az ütésem helyét. 
- Mi folyna? - vágott értetlen képet. 
- Kik ezek a lányok? 
- Hisz mondtam - folytatta a "fogalmam nincs, miről beszélsz" színjátékot. 
- Persze, a heti szerdai kávézós lányok - legyintettem, miközben az járt a fejembe, hogy csak azért mentek ki, hogy képzeletben belefojtsanak a WC-be. 
- Igen. 
- Szombat van - emlékeztettem, ha netán nem lett volna egyértelmű. 
- A héten valaki miatt elhalasztásra került a dolog, ezért pótoljuk most - vonta meg a vállát Ace közömbösen. 
- És nekem miért kell itt penészednem? Szerinted nincs ennél jobb dolgom? Mert szerintem csak az van. 
- Nem akartam nélküled jönni, nehogy esetleg rossz következtetést vonja le. A megállapodásunk fényében - fejezte be a mondandóját, fejét oldalra billentve, huncut mosollyal az ajkán.
- Vagy úgy. 


Következő rész:
Előző rész: 

2017. november 16., csütörtök

Váratlan, 77.rész

- Nincs is jobb a paradicsomos tésztádnál - készült repetázni Jack bácsi. 
- Milánóinak hívják - pontosított Autumn. 
- Nekem mindegy, bébi, de veszettül finom - nyalta meg a száját Jack, mire Autumn finoman rávágott a szájára. 
- Ne légy illetlen! 
- Mi ebben az illetlenség? Már a barátnőm főztjét sem szabad dicsérnem? - háborodott fel Jack bácsi látványosan. 
Autumn tekintete ellágyult és elmosolyodott. 
- Dehogynem - felelte. 
- Csak ezt szabad - tettem hozzá vigyorogva.
- Neked is ízlik, Royce?
- Persze, nagyon finom. Köszönöm! - tekertem fel egy újabb adag tésztát a villámra.
- Eszel te házi kosztot? - kérdezte Autumn aggódva.
- Szinte csak azt eszek. Van házvezetőnőnk, aki mindig főz meg ilyenek - magyaráztam legyintve.
- Carson már csak ilyen - jegyezte meg Jack bácsi apára célozva. - Nincs otthon, de legalább gondoskodik a lányáról. Közvetetten - tette hozzá.
- Jaj, kincsem! Nem akarsz itt maradni? - esett meg rajtam Autumnak szíve. Ezen persze elnevettem magam.
- Nehogy már. Akkor hogy fogunk huncutkodni? - háborodott fel Jack bécsi.
- Jack Princeton, még egy rossz szót szólsz, kihajítalak! - ripakodott rá Autumn, mire Jack bácsi behúzta a nyakát, de azért alig észrevehetően rám kacsintott.
- Köszönöm, de nagyon jó nekem ott, ahol vagyok! - biztosítottam Autumnot az igazamról. - Szeretem a várost, a sulit meg az egészet. Jól érzem magam.
- Akkor jó. Nyugodtan hívhatsz, bármi van!
- Tudom, köszönöm.
- Beszéltél anyáddal mostanában? - szólalt meg Jack bácsi. Kissé feszültnek tűnt, nyoma sem volt korábbi mosolygós vonásainak.
- Nem - csóváltam meg a fejem. - Néha felhív, de már egy ideje nem beszéltünk.
Autumn ökölbe szorította a kezeit, de nem szólt semmit. Jack bácsi érte nyúlt és összefonta az ujjaikat.
- Carson beszél vele?
- Szerintem nem - vontam vállat, de amúgy fogalmam nem volt róla.
- Ha egyszer összeházasodunk és aztán elválunk, én biztos hívogatni foglak - nézett barátnőjére ártatlanul Jack bácsi, belőlem pedig kitört a nevetés. Ahogy elnéztem, Autumn is felengedett és megeresztett egy halvány mosolyt.
- Ki mondta, hogy valaha is hozzád megyek? - vágott vissza. - Azt hiszed, elment az eszem?
- Elvettem az eszed, bébi. Ne is tagadd - búgta Jack bácsi, mire megdobtam a szalvétámmal.
- Ne itt smúzolj, Jack bácsi!
- Hallod ezt, Roycy? Autumn nem akar hozzám jönni! - vágott sértett és szomorú arcot egyszerre Jack bácsi.
- Teljesen meg tudom érteni - bólogattam remekül mulatva.
- Köszönöm - vette tudomásul egyetértésem Autumn.
- Hogy lehetsz ellenem? Egy család vagyunk! - reklamált Jack bácsi, mint egy kisgyerek.
- Mi lányok mindig összetartunk - avatta be az ősi titokba szerencsétlen nagybátyámat Autumn.
- Ez komoly? Alig ismeritek egymást. Te az unokahúgom vagy - nézett rám Jack bácsi, aztán tekintete Autumnra siklott. - Te meg a jövendőbeli feleségem. - Mindkettőtöknek mellettem kellene állnia.
- El vagy tévedve - nevettem fel. 
- De nagyon. Nem vagyok a jövendőbelid - kötötte az ebet a karóhoz Autumn.
- De miért? Egész életemben a paradicsomos tésztádat szeretném enni! - szorította kezét a mellkasára Jack bácsi drámaian. 



Jack bácsi 


Következő rész:
Előző rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2017/11/varatlan-76resz.html

2017. november 14., kedd

Váratlan, 76.rész

- Az meg micsoda? - mutattam meghökkenve Keat arcának irányába. 
- Ne mondd nekem hercegnő, hogy még nem láttál szemüveget - érkezett a kissé ironikus válasz, amin majdnem elnevettem magam. 
- Ami azt illeti, láttam már, csak nem rajtad - húzódtam el egy kicsit, hogy jobban felmérhessem. 
Egy nagy, gyapjútakaró alatt lapultunk az ágyamban ülve, hátunkat a falnak támasztva, vagyis én inkább Keaton oldalának. Olvasás szándékával telepedtünk le, de még bele se kezdtünk a szemüveg incidens miatt. 
- Mennyire rossz a szemed? - érdeklődtem kíváncsian. 
- Nem olyan vészes. 
- Suliban sosem volt még rajtad szemüveg - folytattam. 
- A kontaktlencséről sem hallottál? - húzta össze a szemöldökét, mire elvigyorodtam. 
- Ó, dehogynem. Ennyire nem vagyok tudatlan. Szóval, kontaktlencse - értelmeztem a helyzetet. 
- Aha, de azt se mindig - vonta meg a vállát. 
Egy fekete keretes szemüveget viselt, amitől csak még helyesebb lett. 
- Felpróbálhatom? - nyúltam érte, de Keat megelőzött, levette a szemüveget és a kezembe nyomta. 
- Na, milyen vagyok? - kérdeztem csábosan mosolyogva, mikor felraktam a szemem elé. 
- Szemüveges – válaszolta fapofával.
- Mint egy szexi tanárnéni? – toltam lejjebb az orromon és felnéztem rá.
- Miért pont tanár? – húzta össze a szemét értetlenül.
- Lehetek szexi titkárnő is – kacsintottam rá a szemüvegen keresztül.
- Miért kellene szexinek lenned egy szemüvegtől? - emelte le az orromról az említett darabot és ismét a saját szeme elé helyezte. 
- Te szexi vagy benne - ismertem el az arcát figyelve. 
- Nélküle nem vagyok? - húzta fel a fél szemöldökét. 
- Dehogynem - szaladt ki a számon, ezért magamban mérgelődve haraptam be az alsó ajkam. 
Keaton tekintete a számra siklott, de aztán rögtön vissza a szememre. 
- Szerintem szebb vagy szemüveg nélkül - közölte néhány másodpercnyi hallgatás után. 
Elégedetten nyugtázta a dolgot, visszatettem a fejem a mellkasára, ő pedig fél kezével átölelte a vállam és nyomott egy puszit a hajamba. 
- Mit olvasol? - karoltam át a derekát, meg közelebb férkőzve hozzá. 
- Leginkább semmit - célzott arra, hogy folyamatosan szövegelek. 
- Vettem - nevettem el magamat és előhalásztam a telefonom. 
Komótosan visszakapcsoltam és türelmesen megvártam, míg betölt. 
Hívott Zay. Hívott Wyatt. Hívott apu. Hívott Jack bácsi és Autumn is. De mivel az SMS-eik érdektelenek voltak, arra következtettem, hogy nincs baj. 
- Telefonálnom kell. Kimenjek? - mozdultam meg tétovázva. 
- Engem nem zavarsz - lapozott a könyvében fel sem nézve. 
Hát jó. Először apát tárcsáztam, de éppen tárgyalt, így csak annyi érdekelte, jól vagyok e, minden rendben, aztán rohant is. 
- Szia, Jack bácsi! - szóltam be a telefonba, mikor a harmadik kicsengés után felvette. 
- Szia, Roycy! Mi a helyzet? 
- Ezt kérdezem én is. Te hívtál! 
- Nem hívhatom kedvemre a legkedvesebb unokahúgomat? - kérdezett vissza ártatlan hangon. 
- Én vagyok az egyetlen unokahúgod - dünnyögtem. 
- Minden rendben? - változott meg kissé a hangja. 
- Persze. Mi van veled? Apa felhívott? - kezdtem gyanakodni. 
- Meglehet - mondta, mire nagyot sóhajtottam. 
- Minden a legnagyobb rendben, Jack bácsi. Egy percig se aggódj miattam! - biztosítottam. 
- Hallottam, hogy valami palit is magaddal vittél - derült fel a hangja, mire csak a szememet forgattam. - Autumn tudni szeretné, ez AZ a srác e. Bármit is jelentsen ez. 
Jó érzéssel töltött el, hogy Autum még nem hagyta el. 
- Igen, ő az - pillantottam fel lopva Keatonre, de ígéretéhez hűen a könyvbe merülve olvasott, nem zavartatta magát. 
- Felszedtél valakit, kiscsaj? - nevetett Jack bácsi jókedvűen. 
- Mondhatni - vigyorodtam el jól mulatva. 
- Elismerésem. Erről jut eszembe. Megkértem Autumn kezét.


Előző rész:

2017. november 13., hétfő

A vonzás törvénye, 26.rész

A mobilom csörgése terített magamhoz reggeli közben. Anya szombat ellenére dolgozott, így egyedül majszoltam szegényes pirítósomat. Komótosan megtöröltem a kezem, majd magamhoz vettem a telefont, hogy megnézzem, ki zaklat szombat reggel, tizenegykor. 
Ace üzenete: A ház előtt vagyok. 
Hát ki más? Úgy döntöttem, figyelmen kívül nagyon őt is, meg az üzenetét is, mivel tisztában voltam azzal, hogy valószínűleg tényleg itt állt. 
A következő pillanatban azonban csengettek. Nagyot sóhajtottam és a bejárati ajtóhoz léptem, majd kinyitottam. 
- Jó reggelt, szépségem! - lépett el mellettem Ace, egyenesen be a házba, nyomva egy üdvözlő puszit az arcomra. 
Egy ideig álldogáltam még az ajtóban, azon lehetőségeket mérlegelve, hogyan is rúgjam ki páros lábbal innen, de aztán eszembe jutott valami. Én szabadítottam magamra a szörnyet, azzal, hogy elválasztottam a játszó pajtásaitól. 
Így hát visszaindultam a konyhába, ahol Ace már kiszolgálta magát és egy bögre kávét szürcsölgetett. 
- Légy üdvözölve, fáradj be nyugodtan. Kérsz egy kávét? Nyugodtan szolgáld ki magad! - biccentettem, leülve a székemre és folytattam a reggelim elfogyasztását. 
Ace jókedvűen iszogatta a kávét, tekintetét le sem vette rólam. 
- Mi ilyen érdekes rajtam? - vontam fel a szemöldököm mogorván. 
- Sok csaj csúnya reggel smink nélkül. De te még így is szép vagy - kacsintott rám félrebillentett fejjel. 
- Ez most egy bók volt vagy a női egyedek nagymértékű leszólása? - kérdeztem rezzenéstelen arccal. 
Beugrott, hogy még nem is fésülködtem na, csak arcot mostam. Egyszerre nem akart érdekelni, hogy nézek ki előtte, egy kis részem azonban zavarba jött. 
- Határozottan bóknak szántam - vigyorgott elégedetten. 
- Kösz - legyintettem flegmán. 
- Igazán nincs mit - hangsúlyozta erősen a mondat első szavát. 
- Minek köszönhetem a látogatásod? 
- A piszok nagy szerencsédnek - közölte, mire elfintorodtam. 
- Úgy értem, minek vagy itt? Terveid vannak velem? - pontosítottam. 
- Ó, igen. Egy csomó tervem van, amiben szerepelsz - jelent meg egy ravaszkás mosoly az arcán, miközben szemérmetlenül végig mért. 
- Volnál szíves a tekinteted itt - mutattam a szememre, - a perverz gondolataid meg magadban tartani? 
- Volnék, de nem fogom. 
- Akkor legalább elmennél? - érdeklődtem lustán. 
- Nem. 
- Feljelentelek birtokháborításért - vontam meg a vállam. 
- Ne feledd, hogy ajtót nyitottál. 
- Azt hittem, a postás az - vágtam rá tárgyilagosan. 
- Hazudnál a rendőröknek, Sere? Hisz láttad az SMS-em - fonta karba a kezét mellkasa előtt. 
- Nem láttam - hazudtam azon nyomban. 
- Mikor bejöttem, itt volt a telefonod a pulton. Gondolom, mondanom sem kell, hogy mi volt megnyitva rajta. 
- Milyen jogon nézel bele mások telefonjába? 
- Talán legközelebb zárd le a képernyőt - ajánlotta győztes mosolyával. 
- Ez az elmélet eleve ott bukik meg, hogy rám törtél - ingattam a fejemet. - Azért kéne lezárnom a képernyőm, hátha esetleg akad egy váratlan látogatom aznap, aki pofátlanul belemászik a magánéletembe? 
Ace szó nélkül hagyta a kérdésem, rám se hederített. 
- Nem tudta elkerülni a figyelmem, hogy Seggfejként szerepelek a mobilodban - jegyezte meg kajánul. 
- Találó, nem igaz? - mosolyogtam kedvesen. 
- Hogyne. Akarod tudni, én, hogy mentettelek él téged? - Arcán perverz mosoly terült szét. 
- Nem! 


2017. november 11., szombat

A vonzás törvénye, 25.rész

- Anyukád engedi, hogy ilyen későn kóricálj haza? - érdeklődött Cage mellettem lépdelve. 
Indulás előtt ittam egy pohár vizet és amint kiléptünk, a hűvös levegő egy kicsit kijózanított.
- Éjfélre kellett volna hazamennem - kacsintottam rá huncutul mosolyogva.
- Klasszikus Hamupipőke - nevette el magát jókedvűen. 
- Egyébként nem zavarja. Ő akarta, hogy eljöjjek - magyaráztam.
- Wilder érted küldetett?
- Pontosan - bólintottam egy nagyot.
- Ha egy lányról van szó, nem ismer határokat - csóválta meg a fejét Cage.
- Kár, hogy nem igazi érzésekből teszi - szaladt ki a számon.
- Egészen pontosan, mi is van köztetek? Odabent azt mondtad, az övé vagy. - Cage hangja nyugodt volt és tárgyilagos.
- Nem vagyok az övé! - vágtam rá azonnal.
- Értem.
- Kötöttünk egy megállapodást - kezdtem lassan. A lányoknak semmiképp nem akartam mesélni róla, nem voltunk olyan kapcsolatban. Viszont kissé ittas állapotomban mégis meg akartam osztani valakivel, és úgy voltam vele, Cage úgyis megtudná Ace-től.
- És mifélét?
- Ace nem hagyott békén egész héten, nem csak feszegette, már rég átlépte a határokat. Azt mondtam neki, ha kibírja, hogy egy hónapig nem kezd semmilyen lánnyal, akkor engedek neki - vallottam be. Azon kaptam magam, hogy szégyellem, amit tettem.
Cage viszont jóízűen felnevetett.
- Szóval így álltok - mulatott.
- Hm. Így - hümmögtem a cipőm orrát bámulva.
- Ez nagyon jó ötlet volt a részedről, Sere! - dicsért meg, ami azért némileg meglepett.
- Én csak le akartam rázni - mentegetőztem.
- Amennyire én tudom, őt nem lehet - mosolygott sejtelmesen Cage.
- Mesélj egy kicsit erről. Fejtsd ki nekem. Jó lenne tudni egy nem lány véleményét is - botlott meg a nyelvem egy kicsit.
- Valójában nem sokat foglalkozom ezzel, de elmondhatom, amit tudok - kezdett bele. - Wilder jó srác, de nem akar megállapodni, kötöttség nélküli kapcsolatokra vágyik. 
- Legalább ezt közli előre - dünnyögtem.
- Így igaz. Nem használ ki senkit. 
- Ezt én is észrevettem.
- A lányok kedvelik őt, ezért belemennek, lesz, ami lesz. Persze, mindig jönnek olyanok, akiknek feltett szándéka, hogy megváltoztassák őt és leneveljék erről.
- Gondolom, még senki nem járt sikerrel - forgattam a szemem unottan. Ez olyan tipikus volt. Mindenki elhiszi, hogy majd érte megváltozik a kiszemelt rosszfiú. De nem egy romantikus regényben vagyunk, ez nem így működik a valóságban.
- Amikor elsősök voltunk a gimiben, volt egy lány, akit nagyon megkedvelt, de a lány többször is visszautasította - mesélte Cage. Szóval innen ered minden.
- Ez indította el a folyamatot?
- Nem egészen, már előtt is ilyen volt. Csak annyi, hogy volt egy lány, akiért változott volna. Legalábbis megpróbált volna.
- Értem. Mindig van egy ilyen lány - bólogattam.
- Azt mondod? - nevette el magát.
- Hát persze. Az ember nem lesz csak úgy, alaptalanul seggfej.
- Jaj, Sere. Alig várom, hogy megismerjelek józanul is - sóhajtott Cage, drámaian a szívére szorítva a kezét.
- Ugyanilyen vagyok - vontam vállát.
- Nem hiszem - ingatta a fejét elmerengve.
- Hogy-hogy gyalog jövünk? Neked nincs kocsid? - váltottam témát érdeklődve.
- De van. Általában nem szokásom kocsival buliba menni, mert inni szoktam.
- Ja, tényleg! - nevettem el magamat szórakozottan. - El is felejtettem.
- Jó irányba megyünk? Olyan magabiztosan haladsz előre, de egyre kijjebb megyünk - jegyezte meg, mire megtorpantam. 
- Nem is figyeltem az utat - közöltem, miközben forgolódni kezdtem.
- Mire számítottál? - süllyesztette kabátja zsebébe kezeit Cage és érdeklődve pillantott rám, arcára volt írva, milyen jól mulat rajtam.
- Ace meg Rhett állandóan tudja, hol lakom. Azt hittem... - kezdtem, de aztán inkább befogtam a szám és elindultam a jónak vélt irányba.
- Hogy a banda harmadik tagja és kutakodott a magánéletedben? - kuncogott Cage.
- Valahogy úgy - sütöttem le a szemem. Hülye egy feltételezés volt a részemről, az egyszer biztos.
- Akkor most tisztáznám, hogy fogalmam nincs, hol laksz.